Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

hetett volna. A felperes élelmiszereladó szakmunkás képesítéssel rendelkezik, a megyei munkaügyi szolgáltató iroda tájékoztatása szerint a szakképzettségének megfelelő munkakörben, illetve betanított munkásként elhelyezkedhetett volna, kárenyhítési kötelezettségének azonban nem tett eleget. Mindezekre a körülményekre figyelemmel a felperes kereseti igénye 1985. február 28. napjáig megalapozott. Az alperes által kimutatott és a felperes által sem vitatott havi átlagkereset összege 4348 forint. Ennek alapján 1985. január 6-tól 31-ig terjedő időszakra - napi 185 forint figyelembevételével - a felperest 3515 forint, 1985. február hónapra pedig 4348 forint elmaradt munkabér illeti meg. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletének az elmaradt munkabér megtérítésére vonatkozó elutasító rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás nem alapos. A felperes 1984. szeptember 21-én bejelentést tett, amelynek alapján büntetőeljárás indult M. G. boltvezető ellen. A bejelentés megtételekor kérte más munkakörben való foglalkoztatását. Az 1985. november 5-től 14-ig tartó táppénzes állományt követően áruösszeállítói munkakörben foglalkoztatták, majd a felperes megtagadta a segédmunkás munkakörre szóló munkaszerződés aláírását és a munkavégzést ezen a területen. A felperes a h-i boltban vállalta volna a pénztáros munkakört, ennek betöltését azonban az igazgató a munkaszerződés-módosítás aláírásától tette függővé. A közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló 1977. évi I. törvény 14. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a bejelentőt (javaslattevőt) munkaviszonya, szövetkezeti vagy más tagsági viszonya körében vagy egyébként hátrány éri amiatt, hogy a közérdekkel ellentétes tevékenységre (mulasztásra) hívta fel a figyelmet, a hátrányt okozó szerv köteles a törvényes állapotot azonnal helyreállítani. Gondoskodni kell arról, hogy a hátrányt szenvedett személy megfelelő elégtételt kapjon, és az ügyből eredő anyagi kárát is megtérítsék. Szükség esetén erről a felettes (felügyeleti) szerv gondoskodik. Kétségtelen, hogy a felperes közérdekű bejelentőnek minősül, ezért megilleti őt az idézett jogszabályban megfogalmazott kiemelt védelem. Az sem vitatható, hogy az alperes felmondása a joggal való visszaélés tilalmába ütközött, mert a felperes bejelentése váltotta ki az alperesnek a munkaviszony megszüntetésére irányuló szándékát. Erre figyelemmel a munkaügyi bíróság részítéletével jogszerűen helyezte hatályon kívül a felmondást és állította helyre a felperes munkaviszonyát. A bíróság az alperes jogsértő felmondása miatt az elmaradt munkabér egy részét - 1985. január 6-tól 1985. február 28-ig - megtéríttette az alperessel, ezáltal az ítéletével a törvényes állapotot helyreállította. Az 1977. évi I. törvény 14. §-a (1) bekezdésében megfogalmazott törvényes állapot helyreállításának szabályait a szóban levő esetben a Munka Törvénykönyve (Mt.) és annak végrehajtási rendelete (Mt. V.) tartalmazza. Az Mt. 29. §-a szerint a dolgozó kérelmére a munkaügyi vitát eldöntő szerv a felmondást hatálytalanítja, ha a felmondásban megjelölt indok valótlan, a felmondás jogszabályi tilalomba, illetőleg korlátozásba ütközik, vagy egyébként nem a megszabott módon történt. Az Mt. V. 29.§-ának (1) bekezdése értelmében, ha a munkaviszony megszüntetését hatálytalanítják, a dolgozót eredeti munkakörében tovább kell foglalkoztatni, valamint meg kell téríteni elmaradt munkabérét és egyéb járandóságait, továbbá felmerült kárát. Nem kell megtéríteni a munkabérnek és egyéb járandóságnak, valamint a kárnak azt a részét, amely máshonnan megtérült vagy kellő gondosság mellett megtérülhetett volna. Az Mt. irányadó rendelkezéseivel áll összhangban a Legfelsőbb Bíróság MK 118. 82