Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

szeptember 15-én, a következő munkanapján jelentkezett szolgálatra, az alperes a munkaviszonyát 1987. szeptember 8. napjával megszűntnek tekintette. A felperesnek a munkaviszony helyreállítása iránt előterjesztett kérelmét a munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította. Annak megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét. Döntését a munkaviszonnyal összefüggő egyes kérdésekről szóló - 6/1986. (X. 18.) ME rendelettel módosított - 17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 22. §-ában foglaltakra alapította, amely szerint, ha a dolgozó a munkahelyén egymást követő három munkanapon át igazolatlanul nem jelenik meg, a munkaviszonyát a munkáltató jogellenes kilépés címén az utolsó munkában töltött nappal megszűntnek tekintheti. A mulasztás utólagos kimentése esetén, a dolgozó kérelmére, a munkaviszonyt helyre kell állítani. A felperes igazolatlanul mulasztott, az, hogy szülei gondozása miatt ismételten fizetésnélküli szabadságot kívánt igénybe venni, nem kimentési ok, mert a fizetésnélküli szabadságot az alperes nem engedélyezte. A három munkanapot meghaladó igazolatlan távolléttel a felperes saját maga szüntette meg azonnali hatállyal a munkaviszonyát. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A munkaügyi bíróság tévesen értelmezte a 17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 22. §-ában foglaltakat. A jogszabály szövege szerint annak a dolgozónak lehet a munkaviszonyát jogellenes kilépés címén megszűntnek tekinteni, aki a munkahelyén egymást követő három munkanapon át nem jelenik meg igazolatlanul. A rendelet munkanapot jelöl meg abból a megfontolásból, hogy egy adott munkaterületen az egyes dolgozók munkavégzési kötelezettségei különböző naptári napokra eshetnek. A dolgozók ugyanis gyakran nem azonos időbeosztásban dolgoznak az eltérő munkarend, a többműszakos beosztás vagy a váltószolgálat miatt. Ez utóbbi munkarendben végezte a a munkáját a felperes. Tény, hogy a jogszabály által a munkaviszony jogellenes megszüntetése feltételeként megkövetelt három munkanap helyett csak két munkanapot volt igazolatlanul távol. Erre figyelemmel az alperes a munkaviszonyt nem tekinthette volna megszűntnek. (M. törv. II. 10 037/1988. sz., BH1988/11. szám 419.) g) Elhelyezkedési kötelezettség 70. A dolgozó munkaviszonyának jogellenes megszüntetése esetén keresetveszteségének (munkabér és egyéb járandóság) és kárának elhárítása vagy csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az tőle a személyi és egyéb körülmény figyelembevétele mellett a társadalmi tulajdon megóvásának szem előtt tartásával általában elvárható. (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított MK 15. számú állásfoglalás. Indokolását lásd a MEH 1988. 31: o.) 71. /. Ha a munkáltató a dolgozó munkaviszonyát felmondással megszüntette, és ezzel kapcsolatban munkaügyi vita indult, amelynek tartama alatt a dolgozó kérte a munkakönyvének kiadását, a dolgozó ez utóbbi ténykedését nem általa közölt felmondásnak, hanem olyan magatartásnak kell tekinteni, amely annak érdekében történt, hogy az elhelyezkedési kötelezettségének eleget tegyen [Mt. 27. § (3) bek., MK 15. sz.]. II. Ha a munkaügyi bíróság a végrehajtási lap kiállítását megtagadja, az erről rendelkező végzése ellen a végrehajtást kérő - a per tárgyára tekintet nélkül - fellebbezéssel élhet [Vht. 10. § (1) bek. a) pont, 14. § (1) és (3) bek.]. 79