Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 26. §-ának (1) bekezdése szerint a határozatlan idó're létesített munkaviszonyt felmondással mind a munkáltató, mind a dolgozó bármikor megszüntetheti. A (2) bekezdés szerint a munkáltatónak a felmondást írásban kell közölnie, s abból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. E rendelkezések összevetéséből kitűnően a dolgozó határozatlan idejű munkaviszonyát indokolási kötelezettség nélkül szóban vagy írásban felmondhatja. A következetes bírósági gyakorlat azonban megköveteli, hogy a dolgozó szóbeli nyilatkozata egyértelmű, világos és valóban a munkaviszony felmondás útján történő megszüntetését célzó legyen. Az indulati jellegű kijelentéseket, szóváltások során tett félreérthető nyilatkozatokat nem lehet felmondási szándék bejelentéseként elfogadni. Mindezekre tekintettel a perben azt a kérdést kellett eldönteni, hogy a felperes szóban felmondott-e, vagy az alperes jogellenes intézkedése folytán szűnt-e meg a munkaviszony. A bíróság a jogkérdés eldöntéséhez szükséges tényállást nem tárta fel, a bizonyítékokat nem szerezte be. Az ítélete mindezekre tekintettel megalapozatlan. Az új eljárás során a bíróság feladata annak tisztázása, hogy a felperes részéről elhangzott-e olyan egyértelmű kijelentés, hogy munkaviszonyát felmondja. Ha ilyen nem volt, a munkaviszony megszűnése az alperes intézkedésének az eredménye. A jogellenes kilépés nem állapítható meg, miután maga az alperes sem értékelte annak a dolgozó magatartását. Az alperes nem alkalmazott kilépett bejegyzést a munkakönyvbe, ezáltal már minősítette is a jogi helyzetet, bár dolgozói felmondás hiányában a „felmondás a dolgozó részéről" bejegyzés is helytelen. (M. törv. I. 10 244(1987. sz., BH 198818. szám 290.) f) A munkaviszony jogellenes megszüntetése 66. A dolgozót munkaviszonyának jogellenes megszüntetése esetén olyan helyzetbe kell hozni, mintha a munkaviszonyt meg sem szüntették volna. (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított MK 14. számú állásfoglalás. Indokolását lásd a MEH 1988. 30. o.) 67. A munkáltatónak az a ténykedése, hogy a dolgozó munkaviszonyát egymást követő hat munkanapon történt igazolatlan távolléte miatt megszűntnek tekintette, nem a munkaviszonynak a munkáltató részéről történt megszüntetését, hanem annak megállapításátjelenti, hogy a munkaviszony a dolgozó jogellenes kilépése folytán megszűnt. E következmény beállásához nem szükséges a munkáltató előzetes felhívása a dolgozóhoz a mulasztás igazolására, és az sem szükséges, hogy a munkáltató írásban hozzon határozatot a munkaviszony megszűnéséről [17/1979. (XII. 1.) MüM sz. r. 22. §*]. Az alperes járdatakarítóként állt a felperes alkalmazásában. 1985. december 1-jétŐl 1986. március 1. napjáig táppénzes állományban volt, keresőképessé nyilvánítása után munkára nem jelentkezett, távolmaradásának okát sem jelentette be. A felperes 1986. április 17-én felhívta az alperest, hogy az értesítés kézhezvételét követő napon munkahelyén jelenjen meg, és eddigi távolmaradását elfogadhatóan 6 A 6/1986. (X. 18.) ME rendelet 1. §-ának a határozatban felhívott jogszabályt módosító rendelkezése értelmében a határozatban megjelölt jogkövetkezmény 1986. november l-jétől már három egymást követő munkanapon történt igazolatlan távollét esetén is bekövetkezhet. 74