Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

amelynek ellátására az (1) bekezdésben említett dolgozó alkalmas, a munkaviszonyt mindaddig nem lehet felmondással megszüntetni, amíg ilyen munkahelyre áthelyezhető, feltéve, hogy ezt elvállalja. A munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes munkaviszonya csak különösen indokolt esetben mondható fel, ebből azonban téves következtetésre jutott. Az 1933-ban született alperes a felmondás idején 54 éves volt és 23 év 1 hónap munkaviszonnyal rendelkezett, tehát a már említett felmondási korlátozás két együttes feltételének megfelelt. Ez azt jelenti, hogy a felmondás előtt - ha van a vállalatnál megfelelő, betöltetlen munkakör - a dolgozó részére fel kellett volna ajánlani más munkahelyet. Amennyiben azt elfogadja, a felmondás szóba sem jöhet, ellenkező esetben a munkáltató a jogszabály követelményeit megtartotta és felmondása jogszerű (MK 10. számú állásfoglalás). A felperes a felmondás közlésekor, illetve azt megelőzően nem ajánlott fel másik munkahelyet az alperesnek. Ezt a felmondást követően, 1987. június 30-án már nem tehette meg. Ezért az eljárt bíróság ezzel ellentétes álláspontja téves. (M. törv. II. 10 034/1988. sz., BH1988/9. szám 327.) e) Felmondás a dolgozó részéről 63. A dolgozó a munkaviszonyt azonnali hatállyal az Mt. 30. §-ának (2) bekezdése alapján nem szüntetheti meg, ha a munkáltató a dolgozó bejelentése után haladéktalanul ugyanabban a munkakörben, ugyanolyan munkabérrel és azonos telephelyen belül megfelelő másik munkahelyet ajánl fel. (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított MK 12. számú állásfoglalás. Indokolását lásd a MEH 1988. 28. o.) 64. Ha a dolgozó a munkaviszonyát felmondással megszüntette, a dolgozó ezt követően csak a munkáltató hozzájárulásával vonhatja vissza a felmondását [Mt. 26 § (1) bek.J. A felperes 1984. június 10-től 1985. július 13-ig állt az alperes alkalmazásában, raktáros munkakörben dolgozott. A felperes a munkaviszonyát 1985. május 24-én felmondta. A felmondást az alperes elfogadta, majd a felmondás visszavonásához az alperes üzemigazgatója az 1985. május 29-én kelt válaszlevelében nem járult hozzá. Ezt követően a felperes kérelemmel fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz, ahol azt sérelmezte, hogy a felmondása visszavonását az alperes nem vette tudomásul. A felmondási idő alatt a felperesnek leltárt kellett elkészítenie, ezért az alperes üzemigazgatója hozzájárult a döntőbizottság előtt ahhoz, hogy a döntőbizottsági eljárás befejezéséig a felperes felmondási ideje meghosszabbodjék, illetve a munkaviszony akkor szűnjék meg. A munkaügyi döntőbizottság a határozatával a felperes kérelmét elutasította, utalva arra, hogy az alperes a felmondás visszavonását nem volt köteles elfogadni, továbbá a felmondási idő meghosszabbodásához való hozzájárulás csupán a munkaviszony megszűnésének időpontját módosította. E határozat ellen a felperes nyújtott be keresetet, amelyben a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását és a munkaviszonyának helyreállítását kérte. Azt nem tette vitássá, hogy a munkaviszonyát felmondta, és ennek visszavonásához az alperes nem járult hozzá. A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetének helyt adott, a munkaügyi 72