Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

A perben eldöntendő kérdés tehát az volt, hogy a felperes által megjelölt felmon­dási okok valósak és alaposak voltak-e, továbbá az alperes személyét illetően volt-e felmondást tiltó vagy korlátozó körülmény. A felperes felmondása lényegében három felmondási okot tartalmazott. Az első felmondási ok szerint az alperes az átadás-átvételi jegyzőkönyvek szerint nem végzett megfelelő minőségű munkát zsinórjavító munkakörében. A felperes a perben becsatolta a zsinórjavítási munkák füzetét és az 1982. március 24-én felvett jegyzőkönyvet. Ezekből megállapítható, hogy a felperes e körben valós felmondási okot közölt a felmondásában. A második felmondási ok szerint az alperes a nem megfelelő munkavégzése mellett írásban megtagadta a kábelrendezőbe való belépést, valamint a javításra váró zsinó­rok átvételét. Ez a felmondási ok több tényezőt foglal magában. A nem megfelelő munkavégzést a felperes nemcsak a minőségileg kifogásolható munkával, hanem azzal is összefüggésbe hozta, hogy az alperes az üzem munkarendjét nem ismerte el köte­lező erejűnek, a munkalapot 1982 márciusában hibásan töltötte ki, és azt áprilisban le sem adta. Munkahelyén több esetben csak késve jelent meg. Helytállóan állapította meg a munkaügyi bíróság: az alperes a személyében rejlő magatartási hiányosságok miatt került abba a helyzetbe, hogy a felperes nem kívánja a munkahelyén tovább foglalkoztatni, e megállapítás ellenére téves következtetésre jutott. A peradatokból megállapítható, hogy az alperes együttműködési készségének hiánya eredményezte a nem megfelelő munkavégzését. A felperes ugyanis 1980 októbe­rében a rehabilitációs bizottság javaslata alapján azonnal kiadta a munkahelyi utasí­tásban foglalt munkaköri leírást az alperes által elfogadott munkakörre, amely tartal­mazta a napi munkaidőt, az elvégzendő feladatokat. Az alperes kérésére a felperes azonnal módosította ennek tartalmát. A munkaügyi bíróság 1982. március 17-én szó­ban kihirdetett ítélete alapján 1982. március 18-án munkába állította, külön helyisé­get biztosított a részére, mert a kábelrendezőben való elhelyezését nem fogadta el. Az alperes 1982. április 28-án azt kérte, hogy részére a felperes külön munkaidőt határozzon meg, mert három gyermekének iskolába küldése miatt a reggel 7 órai mun­kakezdésre nem tud a munkahelyére beérkezni. K. I. üzemvezető ezt a kérést indo­kolatlannak találta, miután az alperes legnagyobb gyermeke keresőképes, a legkisebb pedig 14 éves. Tény az is, hogy az alperes az igazolatlan távollétek miatt kapott írásbeli figyelmez­tetések átvételét megtagadta. Ezt követően 1982. május 4-én írásban bejelentette, hogy a „kábelrendezőbe való belépést, munkavégzést - a további intézkedésig - megtaga­dom". Mindezekre figyelemmel a felperes által megjelölt második felmondási ok is valós. Az alperes kötekedő, munkát gátló, állandó levelezésével, fenyegetéseivel, beadványai­nak meg nem felelő hangnemével olyan helyzetet teremtett az üzemben, amely már gátolta az üzem munkamenetét. Emiatt a felperes állandó levelezésben állt az alperes­sel a munkadarabok átvétele, átadása, távollétei igazolása tekintetében. Ami a harmadik felmondási okot illeti, tény - és ezt az alperes sem tette vitássá -, hogy az 1982. május 4-i bejelentését követően nem végzett a felmondásig értékelhető munkát. A felperes ebben az időszakban több esetben felszólította a munkavégzésre; e felszólítások azonban nem vezettek eredményre. A harmadik felmondási ok is valós tehát. Mindezekre tekintettel tévedett a munkaügyi bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a munkáltató által közölt felmondási okok nem voltak valósak és alaposak. Ugyancsak tévedett a munkaügyi bíróság a tekintetben is, hogy a munkáltató a 65

Next

/
Thumbnails
Contents