Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

A jelen esetben az alperes 1986. április végén újfajta követelményeket dolgozott ki a jövedelemérdekeltségbe bevont dolgozók részére, és ezeknek alapján állapította meg azt, hogy a könyvesbolt négy fővel a nyereségkövetelményt nem tudja teljesíteni. A jövedelemérdekeltségbe vont T. L.-né könyvesbolti üzletvezető' azért döntött a felperes munkaviszonyának meszüntetése mellett, mert V. E. ügyesebb és „olcsóbb munkaerő". A létszám- és bérgazdálkodási jogkörének gyakorlása alapján ez a döntési jog az üzlet vezetőjét megillette. Tény tehát, hogy az átszervezésre és létszámleépítésre alapított felmondási ok valós. Egyébként meg kell jegyezni, hogy a felmondási ok vizsgálata nem jogosítja fel a munkaügyi vitát elbíráló szervet arra, hogy a munkáltató vezetésének körébe tartozó olyan kérdések eldöntésébe is beavatkozzék, amelyek a munkaügyi vita keretein kívül esnek. Olyan felmondás esetén pl., amelynek indokolása arra hivatkozik, hogy a munkáltatónál történt átszervezés miatt a dolgozó munkaköre megszűnt, a munkaügyi vitában nem lehet vizsgálni, hogy a megtörtént átszervezés célszerű volt-e, illetve hogy a vállalat miért az érintett dolgozó munkaviszonyát mondta fel, s miért nem valamely azonos munkakört betöltő munkatársának munkaviszonyát szüntette meg (MK 95. számú állásfoglalás). A perbeli esetben a munkaügyi bíróság olyan kérdésekben foglalt állást, amelyek kívül estek a per keretein. ' A munkaügyi bíróság akkor járt volna el helytállóan a kifejtetteknek megfelelően, ha a felperes keresetét elutasítja. (M. törv. II. 10 076/1987. sz., BH 1988/2. szám 50.) d) Felmondási korlátozások és tilalmak 52. A munkáltató a keresőképtelenné vált beteg dolgozónak a munkaviszonyát az Mt. V. 22. §-ának b) pontjában megállapított határidő alatt felmondással akkor sem szüntetheti meg, ha a dolgozót táppénz a keresőképtelenségének egész tartamára nem illeti meg. (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított MK 8. számú állásfoglalás. Indokolását lásd a MEH 1988. 23. o.) 53. Ha a munkáltató a munkaviszonyt csak különösen indokolt esetben mondhatja fel, a különös indok fennállásának megállapításához mindig olyan súlyos ok szükséges, amely mellett a munkáltató részére tarthatatlanná válna vagy aránytalan terhet jelentene a munkaviszony további fenntartása. (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított MK 10. számú állásfoglalás. Indokolását lásd a MEH 1988. 25. o.) 54. Eltartott családtag az is, akit a dolgozó - ellenérték nélkül - önként tart el. (Az MK 188. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított MK 76. számú állásfoglalás. Indokolását lásd a MEH 1988. 81. o.) 55. Ha a munkáltató a munkaviszonyt csak rendkívül indokolt esetben mondhatja fel, a rendkívüli indok megállapításához is az MK 10. számú állásfoglalásában körülírt súlyos ok szükséges ahhoz, hogy a munkáltatóra nehezedő aránytalan teher fennállásának megállapításához súlyosabb mértéket kell alkalmazni. (MK 77. számú állásfoglalás. Indokolását lásd a MEH 1988. 82. o.) 56. Azt az egyedülálló dolgozó nőt - apát - akinek a tizennyolcadik életévét még be nem töltött gyermeke - állami gondozásban van, 62