Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

működése mellett a dolgozó munkájára a továbbiakban nincs szükség (MK 95. sz. állásfoglalás). A jelen esetben az alperes felmondása a jogszabály követelményeinek és a hivatkozott kollégiumi állásfoglalás eló'írásainak megfelelt. A munkáltató lényegében azért szüntette meg a dolgozó munkaviszonyát, mert a nevelő' célzatú figyelmeztetések ellenére a felperes 1985. augusztus 12-én a munkahelyén ismét ittas állapotban jelent meg. Saját elismerése szerint a munkakezdés eló'tt megivott egy üveg sört és fél deci tömény szeszt. Bizonyította az alperes, és ezt a felperes sem vitatta, hogy ittassága miatt már több alkalommal részesült írásbeli figyelmeztetésben. Mindezekből megállapítható a felmondás okának valósága és a munkaviszony további fenntartásának a tarthatatlansága. Ez a munkaviszony a céljának betöltésére nem alkalmas. Egyébként a munkáltató jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy a tarthatatlan munkaviszonyra tekintettel a felmondás jogát gyakorolja-e, vagy a munkafegyelem érdekében fegyelmi büntetést alkalmaz-e. Az alperes a munkaviszony felmondását választotta, ennek során a jogszabály előírásait megtartotta, ezért törvénysértő a munkaügyi bíróságnak a felmondást hatálytalanító ítélete. (M. törv. II. 10 010/1986. sz., BH 1986(9. szám 384.) 48. Ha a dolgozót a felmondási idő alatt a kötelező felmentés és a folyó évben, valamint az előző években ki nem adott szabadság tartamának megfelelő időre felmentették a munkavégzés alól, ezzel nemcsak a tárgyévben, hanem a korábbi években ki nem adott szabadságot is kiadottnak kell tekinteni [511981. (XII. 29.) ÁBMH rek. 4. § (1) bek.]. Az alperessel munkaviszonyban állt felperes 1984. április l-jétől dolgozott az alperesnél. 1985. július 15-én felmondta a munkaviszonyát. Az alperes az 1985. szeptember 30-án lejáró teljes felmondási időre felmentette a munkavégzés alól. A szövetkezeti döntőbizottság elutasította a felperesnek az 1984. évre járó, de ki nem vett 16 nap szabadsága pénzbeni megváltására irányuló kérelmét. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 8480 forintot 16 nap szabadság pénzbeni megváltása címén. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperest az Mt. 42. §-ának (1) bekezdése értelmében megilleti az 1984. évi ki nem vett szabadság. Mivel a felperes munkaviszonya megszűnt, a szabadság kiadására már nincs lehetőség, ezért azt pénzben kell megváltani. Az 5/1981. (XII. 29.) ÁBMH rendelkezés 4. §-a az adott esetben nem alkalmazható, mert nem a tárgyévben - a felmondás és felmentés évében - járó szabadságot kéri a felperes. A jogszabály rendelkezése kizárólag a tárgyév szabadságát tekinti kiadottnak a felmentési időben. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az 5/1981. (XII. 29.) ÁBMH rendelkezés 4. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a dolgozó munkaviszonya év közben megszűnt, vagy munkaviszonya a szerződéses üzemeltetés miatt szünetel, illetőleg sorkatonai szolgálatra hívták be, és a munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadságot nem kapta meg, azt pénzben kell megváltani. Ha a dolgozót a felmondási idő alatt legalább a kötelező felmentés és a ki nem adott szabadság tartamának megfelelő időre felmentették a munkavégzés alól, a szabadságot kiadottnak kell tekinteni. Tévedett a munkaügyi bíróság, amikor az előzőekben idézett jogszabály rendelkezését akként értelmezte, hogy a felmondás és a felmentés idejében csak a tárgyév szabadságát kell kiadottnak tekinteni. A jogszabály ugyanis ilyen megszorítást nem tartalmaz. 57