Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

Minthogy az alperes lényegében a teljes felmondási időre - 1985. július 15-től 1985. szeptember 30-ig - mentesítette a felperest a munkavégzés kötelezettsége alól, és ez alatt az idő alatt csak három munkanapot igénybe vevő munkára kötelezte munkaköre átadásával kapcsolatban, a felperesnek az 1984. évben ki nem vett 16 nap szabadságát a felmondási ideje alatt kiadottnak kell tekinteni. [M. törv. II. 10 237/1986. sz., BH 1987/7. szám 257.] 49. Átszervezésre alapított felmondás esetén a munkaügyi vitát eldöntő szervnek vizsgálnia kell, hogy valóban történt-e átszervezés, és az mennyiben érintette a dolgozó munkakörét [Mt. 29. §, Pp. 3.§ (1) bek., 221. § (1) bek.]. A peres felek által 1985. május 2-án megkötött munkaszerződés szerint az alperes 1985. szeptember 30-ig tartó határozott időre alkalmazta a felperest idegenvezetői munkakör ellátására 2000 forint havi fizetéssel és 8% nyelvpótlékkal. Az 1985. október l-jén megkötött újabb munkaszerződéssel szintén határozott időre foglalkoztatta irodai kisegítő munkakörben, változatlan bérezéssel. A munkaszerződés lejártát 1985. december 31-ében jelölte meg. A felperes határozott idejű munkaviszonya határozatlan idejűvé alakult át, mert december 31-ét követően tovább dolgozott. D. Z., az alperes titkára 1986. január 23-án a felperes munkaviszonyát 15 napos felmondási idővel 1986. február 7. napjára felmondta. A felmondást a következőkkel indokolta. A határozott idő lejártával azért nem szűnt meg a munkaviszony, mert a dolgozó szóban megállapodott B. F.-né gazdasági vezetővel abban, hogy 1985 decemberében kilenc napos valutapénztárosi tanfolyamon vesz részt, és ezt az időt 1986 januárjában ledolgozta. Adminisztrációs tévedés miatt munkakönyvét a határozott idejű munkaviszony lejártával nem adta ki. A határozatlan idejűvé alakult munkaviszony megszüntetése azért szükséges, mert a munka átszervezése folytán az „amúgy is határozott idejűre létesített munkaviszonya folytán az Ön munkájára már igényt nem tartottunk, s átszervezés folytán az Ön személyével 1986. január 1. napjával már nem számoltunk". A dolgozónak a munkaviszonya helyreállítására irányuló kérelmét a munkaügyi döntőbizottság határozatával elutasította. E határozat ellen a felperes keresetlevelet terjesztett elő a munkaügyi bírósághoz. Előadta, hogy 1985 decemberében azért végezte el a valutatanfolyamot, mert az alperes azzal biztatta, hogy 1986. január l-jétől státusszal rendelkezik, és tovább kívánják foglalkoztatni. Vitatta az átszervezés tényét, és állította, hogy a felmondás indoka valótlan. A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét. Az ítélet indokolásának lényege, hogy a felmondás egyoldalú munkáltatói intézkedés. A munkaviszony megszüntetése akkor jogszerű, ha a munkáltató írásban és indokoltan mond fel. A felmondás indokának valósnak kell lenni. A szóban levő felmondás megfelelt a jogszabály követelményeinek és az MK 95. számú állásfoglalásban megkívánt feltételeknek. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az alperes a felperes felmondását átszervezésre alapította. A bíróság azonban nem fejtette ki ítélete indokolásában, hogy miért tartotta valósnak az átszervezésre alapított felmondási okot. Nem vizsgálta meg, hogy valójában megtörtént-e és milyen formában az átszervezés, és ha ilyen történt, az mennyiben érintette a felperes munkakörét. Önmagában az, hogy a felperes határozott idejű munkaviszonya folyamatossá vált, 58