Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

legalább 25 évi szolgálati ideje lesz. Akinél bármelyik feltétel hiányzik, erre a felmondási védelemre nem tarthat igényt. A felperesre tehát az Mt. V. 23.§-a (1) bekezdésének b) pontjában írt felmondási korlátozás nem vonatkozik, ehhez képest az Mt. V. 23. §-ának (2) bekezdésében foglalt szabály nem irányadó. A per lényegét tekintve megállapítható, hogy az alperes felmondása jogszerű volt, a felperes felmondási korlátozás alá nem esik, a felmondás oka valós. A munkaügyi bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha a felperes keresetét elutasítja. (M. törv. II. 10 239/1985. sz., BH 1986/5. szám 205.) 47. /. Megalapozott és megfelelően indokolt a munkáltató felmondása, ha azért mondott fel a dolgozónak, mert a dolgozó többszöri figyelmeztetés ellenére ittasan jelent meg a munkahelyén (Mt. 26. §, MK 95. sz.). II. A munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy a dolgozó munkafegyelmet súlyosan sértő többszöri magatartására tekintettel számára tarthatatlanná vált munkaviszonyt felmondással megszünteti, vagy pedig fegyelmi büntetést alkalmaz a dolgozóval szemben (Mt. 26., 55. §). A felperes matróz, gépkezelő és hajóvezetó' munkakörben hosszabb-rövidebb idejű megszakításokkal az 1970. évtől dolgozott az alperesnél, legutoljára 1981. június 25-től állt az alperessel munkaviszonyban. Az alperes üzemvezetője 1985. augusztus 13-án 15 nap felmondási idővel, 1985. szeptember 7-ére felmondta a munkaviszonyát. A felmondás okaként azt jelölte meg, hogy többszöri szóbeli és írásbeli figyelmeztetés ellenére 1985. augusztus 12-én ismét ittasan jelent meg a munkahelyén. Fegyelmezetlen magatartásával veszélyeztette a saját és munkatársai testi épségét. A felperesnek a felmondás hatályon kívül helyezésére irányuló kérelmét a munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította, amelynek megváltoztatása végett keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság az ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és hatályon kívül helyezte a felmondást. Az ítélet indokolásának lényege szerint az alperes többször figyelmeztette írásban a felperest ittas munkavégzése miatt, a munkavégzéstől azonban egy esetben sem tiltotta el. Ez történt az 1985. augusztus 12-i szeszesital-fogyasztás észlelésekor is. A felperes nem tette vitássá az italfogyasztását, az alperes ennek ellenére megengedte a munkavégzést. Ilyen körülmények mellett nem elegendő az alperes által megjelölt felmondási ok a munkaviszony megszüntetéséhez. Az alperesnek az ismétlődő szeszesital-fogyasztásokat mint fegyelmi vétségeket fokozatos fegyelmi büntetésekkel kellett volna szankcionálnia, esetleg a legsúlyosabb fegyelmi büntetés alkalmazásával is. Ennek elmaradása miatt az Mt. 29. §-a alapján a felmondást hatálytalanította, és a munkaviszonyt helyreállította azzal, hogy az alperes az elmaradt munkabér összegét a felperesnek fizesse meg. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 26. §-ának (1) bekezdése szerint a határozatlan időre létesített munkaviszonyt felmondással mind a munkáltató, mind a dolgozó bármikor megszüntetheti. E jogszabály (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy a munkáltató felmondásának milyen alaki és tartalmi feltételekkel kell rendelkeznie: a felmondást írásban kell közölnie, és abból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. A munkáltató felmondása indokolásának tehát elengedhetetlen követelménye annak a ténynek a közlése, amelyből okszerűen következik, hogy a munkáltató rendes 56