Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

határozatát, és mentesítette a felperest a tanulmányi támogatás arányos része visszafizetésének kötelezettsége alól. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes munkakörének betöltéséhez a kollektív szerződés középfokú iskolai végzettség esetén felsó'fokú munkaügyi tanfolyam elvégzését teszi kötelezővé. Az alperes azonban ennek az előírásnak a hiányában is foglalkoztatta a felperest a szociálpolitikai vezetői munkakörben. A felperes jelentkezési lapján rögzítették, hogy a felperesnek a szóban levő tanfolyamot el kell végeznie, minthogy munkaköre ellátásához e tanfolyam elvégzése szükséges. Az adott esetben nem arról van szó, hogy a felperes olyan munkakört vállalt el, amelyben vállalta a munkaköre ellátásához szükséges tanfolyam elvégzését, hanem arról, hogy az alperes annak ismeretében bízta meg a felperest az adott munkakör ellátásával, hogy a felperes nem rendelkezett megfelelő képesítéssel. Ezért kötelezte az alperest a tanfolyam elvégzésére. Minthogy a felperes a tanfolyamon kötelező kijelölés alapján vett részt, és részére az alperes a jogszabályban előírt kedvezményeken túl nem nyújtott kedvezményt, tanulmányi szerződés megkötésére sem kerülhetett volna sor. A munkaügyi bíróság í télete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A per adatai szerint az alperes kollektív szerződésének melléklete tartalmazza az egyes munkakörök betöltéséhez szükséges iskolai és a szakképzettséggel kapcsolatos előírásokat. Az, hogy a munkaviszonyra vonatkozó szabály ilyen előírást tartalmaz, csak a munkakör betölthetősége vonatkozásában jelentős, függetlenül attól, hogy a kérdéses munkakört a dolgozó már betölti-e vagy azt csak a képesítési előfeltételek megszerzése után kapja-e meg. Az ilyen szabály kizárólag azt jelenti, hogy valamely munkakör betölthetősége érdekében szükséges az előírt szakképesítés megléte, illetőleg megszerzése. Nem jelenti azonban azt, hogy amennyiben a dolgozó a munkaviszonyra vonatkozó szabálynak ilyen rendelkezése alapján eleget tett a munkakörére vonatkozó képzettsége előírásoknak, ezt a munkáltató kötelező kijelölésének kellene tekinteni. Az adott esetben a felperes kizárólag a kollektív szerződésben a munkakörére előírt képzettséget szerezte meg. Ehhez képest téves a munkaügyi bíróságnak az az álláspontja, amely szerint a jelentkezési lapon a munkahelyi vezető javaslatát a tanfolyamra való kijelölésnek, illetőleg utasításnak minősítette. Mindezekből következik, hogy az alperes a felperest nem kötelezte a 6/1981. (XII. 29.) ÁBMH rendelkezés 20. §-ának (1) bekezdése szerint a szóban levő tanfolyam elvégzésére, ezért jogszerűen kötött a felperessel tanulmányi szerződést. Ha pedig a felperes ezt a szerződést - akár részben is - megszegte, a tanulmányi támogatás arányos részének visszafizetésére köteles. [M. törv. II. 10 259/1986. sz., BH1987/9. szám 329.] 35. Az átképzési támogatás, illetőleg annak arányos része az átképzés befejezése után abban az esetben sem követelhető vissza, ha a dolgozó a munkáltatóval tanulmányi szerződést kötött, és a szerződésben kikötött idő eltelte előtt a munkaviszonyát megszüntette [3/1983. (V.4.) MEr.,10/1985. (VIII. 1.) MEr., 6/1984. (II. 14.) ÁBMH rend., 8/1985. (VIII. 1.) ÁBMH rend. 10. § (4)-(5) bek., 16. §*]. A felperes 1975. október 9-től dolgozott az alperesnél. A peres felek 1984. szeptember 7-én megállapodást kötöttek, amelyben a felperes vállalta, hogy az alperes által indított forgácsoló kétéves szakmunkás tanfolyamon részt vesz, és szakmunkás bizonyítványt szerez. A felperes a megállapodásban tudomásul vette, hogy a tanfolyam időpontjára a később kötött tanulmányi szerződésben részletezett feltételek szerinti 3 A 15/1987. (XII. 31.) ÁBMH rendelkezés a 8/1985. (VIII. 1.) ÁBMH rendelkezést hatályon kívül helyezte, e hatályos jogszabály 10. §-ának (4) bekezdése az előző jogszabály rendelkezésével azonos. 46