Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

munkabért és átképzési támogatást kap, melyek együttes összege nem lehet alacsonyabb, mint az 1983. évi átlagkeresete. Az 1984. október hó 15-én megkötött tanulmányi szerződés 3. pontjában az alperes arra kötelezte magát, hogy a képzés idejére - 1984. október 15-tó'l 1986. június 30-ig a felperesnek megtéríti az elméleti és gyakorlati oktatás költségeit, és elvállalta, hogy a dolgozót a tanfolyam elvégzése után a képzettségének megfelelő' munkakörben foglalkoztatja. A felperes többek között arra kötelezte magát, hogy tanulmányainak befejezését követően a támogatás időtartamával megegyező ideig munkaviszonyát nem szünteti meg. A tanulmányi szerződésben a felperes kötelezettséget vállalt arra is, hogy amennyiben szerződésszegést követ el, s tanulmányainak befejezése előtt a tanfolyamot megszakítja, köteles a költségeket a vállalat részére visszafizetni, ha pedig a szerződésben vállalt munkaviszonyt előbb szünteti meg, a részére biztosított költségek időarányos részét visszafizeti. A felperes a marós szakmában 1986. június 30-án szakmunkás bizonyítványt szerzett, és a vizsga letétele után 2 hónappal, 1986. augusztus 29-én a munkaviszonyát megszüntette. Az alperes igazgatója az 1986. augusztus 28-án hozott határozatával a felperest a 8/1985. (VIII. 1.) ÁBMH rendelkezés 10.§-ának (4) bekezdésére, továbbá a tanulmányi szerződés 3. pontjára hivatkozással 72 205 forint egy év alatt havi egyenlő részletekben történő visszafizetésére kötelezte. Határozatának indokolásában arra hivatkozott, hogy a felperes a tanulmányi szerződésben foglalt kötelezettségét megszegte azzal, hogy a munkaviszonyát, a vállalt idő előtt felmondással megszüntette, ezért az átképzési és a tanulmányi támogatás időarányos részét 66 372 forintot, illetve 5833 forintot vissza kell fizetnie. Hivatkozott továbbá a határozat arra is, hogy az átképzés a dolgozónak felróható okból hiúsult meg. A felperes a kérelmében a visszafizetésre kötelező határozat megváltoztatását kérte. Arra hivatkozott, hogy az állami támogatás visszatérítésére vonatkozó munkáltatói igény csak 60%-ban jogszerű. A felperes kérelmét a munkaügyi döntőbizottság elutasította. A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását kérte, vitatta az átképzési támogatás összegét is. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítéleténekindokolásában megállapította, hogy az alperes helyesen járt el, amikor az átképzési támogatásról szóló jogszabályi rendelkezések alapján a felperest az időarányosan felmerült költség és állami támogatás visszafizetésére kötelezte. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az átképzési támogatásra kötött írásbeli megállapodás létesítésekor a 6/1984. (II. 14.) ÁBMH rendelkezéssel módosított 3/1983. (V. 4.) ME rendelet volt hatályban. A 10/1985. (VIII. 1.) ME rendelet hatályon kívül helyezte a 3/1983. (V. 4.) ME rendeletet, míg a 8/1985. (VIII. 1.) ÁBMH rendelkezés a 6/1984. (II. 14.) ÁBMH rendelkezést. Következésként a jelen peres ügyben figyelemmel a 8/1985. (VIII. 1.) ÁBMH rendelkezés 16. §-ára, már ezeket az előírásokat kell alkalmazni. Ez a peres felek között nem is volt vitás, és helytállóan hivatkozott a 8/1985. (VIII. 1.) ÁBMH rendelkezés 10.§-ának (4) bekezdésére a munkaügyi bíróság. Azonban e szakaszból téves következtetést vont le, ezért az ítélete jogszabálysértő. A felhívott ÁBMH rendelkezés 10 §-ának (4) bekezdése szerint, ha az átképzés a 47