Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)
zeít - felperest is felhívhatta az egyik (a számviteli osztályvezetői) állás megpályázására, jóllehet az alperest szerződésben vállalt kötelezettség kötötte, hogy a felperes részére a végzettségének megfelelő munkakört biztosítson. Az alperes által a felperes részére felajánlott állás már egy éve betöltetlen volt. Az alperes ismerte a felperes tanulmányai befejezésének az időpontját is. Nem lett volna tehát akadálya annak, hogy az e munkakörbe való kinevezés feltételeit már 1984. június 3-a előtt megteremtse. Sőt az sem lett volna az alperessel szemben túlzott elvárás, hogy már a tanulmányi szerződés megkötése előtt tisztázza (hiszen csupán másfél évről volt szó), hogy a felperes elhelyezését illetően milyen reális lehetőségégek lesznek. Az alperes eljárása azonban már akkor is nélkülözte a kellő körültekintést, pedig a vállalat anyagi természetű kötelezettségvállalása esetén ez joggal elvárható lett volna. Megállapítható, hogy a megfelelő beosztást illetően az alperes bizonytalan helyzetet teremtett, és eredménytelen intézkedései a felperes bizalmának megrendülését okozták, azt a látszatot keltették, hogy az alperes valójában már nem is törekszik a felperes megfelelő foglalkoztatására. Ezt csak alátámasztotta az alperesnek az az intézkedése, amely lehetővé tette, hogy a felperes 1984. szeptember l-jétől új munkakörében dolgozzon, majd szeptember 5-én ezt visszavonta, és a felperest beszerzési csoportvezető munkakörben foglalkoztatta. Lényeges, érdemi elintézésre nem törekedett, sőt napokon belül készségesen hozzájárult a felperesnek - más munkáltatóhoz való - áthelyezéséhez. A munkaügy i bíróságnak ezért ilyen peradatok alapján azt kellett volna megállapítania, hogy az alperes nem teljesítette időben a tanulmányi szerződésben vállalt azt a kötelezettségét, hogy a felperest a végzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztatja. Erre figyelemmel az alperes szegte meg a tanulmányi szerződést, a felperest a szerződés alapján nyújtott támogatás megtérítésére nem lehet kötelezni. (M. törv. II. 10 019/1986. sz., BH 1986/10. szám 434.) 34. Nem jelenti a tanfolyamon való részvételt a munkáltató kötelező kijelölésén alapulónak önmagában az, hogy a kollektív szerződés az adott munkakör betöltéséhez meghatározott képzettséget ír elő, és a dolgozó tanulmányi szerződésben vállalja az e képzettséget nyújtó tanfolyam elvégzését [6/1981. (VI. 29.) ÁBMH rek. 20. §]. A szociálpolitikai vezető munkakörben foglalkoztatott, középiskolai végzettségű felperes 1983. augusztus 19-én tanulmányi szerződést kötött az alperessel, amelynek lényeges tartalma szerint vállalta az 1983. szeptemberében kezdődő, 16 hónap tanidejű felsőfokú munkaügyi tanfolyam elvégzését azzal, hogy mind a tanfolyam időtartamára, mind az azt követő két évig fenntartja az alperessel a munkaviszonyát. Az alperes ezzel szemben a 6/1981. (XII. 29.) ÁBMH rendelkezés 21. §-a alapján kötelezettséget vállalt a jogszabály 20. §-ában felsorolt tanulmányi kedvezmények adására. A felperes 1984. decemberében befejezte a tanulmányait, munkaviszonyát pedig 1986. január 31. napjával megszüntette. Ezért az alperes - figyelemmel a 19 000 forint tanulmányi támogatás összegére és a tanfolyamot követően munkaviszonyban töltött időre - 3563 forint arányos támogatás visszafizetésére kötelezte az 1986. január 31-én kelt fizetési felszólításával. A felperes e felszólítás hatálytalanítása érdekében terjesztett elő kérelmet a munkaügyi döntőbizottságnál, amely azt határozatával elutasította. Az elutasító határozat ellen a felperes nyújtott be keresetlevelet a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság az ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság 45