Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

Tévedett a munkaügyi bíróság, amikor a jogvita elbírálásánál a 6/1981. (XII. 29.) ÁBMH rendelet (R.) 20. §-ában foglalt rendelkezéseket vette alapul. E jogszabály a tanfolyamon résztvevők kedvezményeit tartalmazza. A felperes azonban felsőfokú oktatási intézmény levelező tagozatán tanult, tehát a R. 20.§-ának alkalmazása szóba sem jöhet. Egyebekben helytállóan állapította meg, hogy a felperes a munkakörére előírt képzettséget szerezte volna meg. Ezért a 6/1981. (XII. 29.) ÁBMH rendelkezés 10. §-ának a) pontja alapján átlagkereset illette meg a tanulmányi kedvezmények tartamára. Ami az ítéletének a tandíjra és az útiköltségre vonatkozó álláspontját illeti, a Legfelsőbb Bíróság a következőkre mutat rá. A tanulmányi szerződésben az alperes nem vállalt kötelezettséget a tandíj megfizetésére. Ha annak fizetését mégis vállalta, azt szerződési kötelezettség nélkül tette, és ennek összegét a felperesre nem háríthatja át. Más megítélés alá esik a 4744 forint összegű útiköltség-térítés. A R. 13.§-ának (1) bekezdése értelmében a dolgozót felsőfokú oktatási intézmény levelező tagozatán történő továbbtanulása esetén évente legfeljebb tíz alkalommal megilleti a kötelező foglalkozásokra és vizsgákra történő utazáshoz szükséges költség, ha a munkahely az oktatási intézmény székhelyétől ötven kilométernél távolabb fekszik, és a dolgozó átlagkeresete a havi 3500 forintot nem éri el. Ha a dolgozó átlagkeresete 3500 és 4500 forint között van, a feltételek megléte esetén az utazási költségek felére jogosult. A felperes átlagkeresete 4500 forintot meghaladta. Ezért az utazási költségek megtérítésére kizárólag azáltal szerzett jogot, hogy a munkáltatóval tanulmányi szerződést kötött. Ehhez képest munkaviszonyának a kikötött idő előtt történt megszüntetésével lényegében megszegte a tanulmányi szerződésben vállalt kötelezettségét. Ezzel összefüggésben azonban az ügy eldöntése szempontjából lényeges körülmények tisztázása elmaradt. A felperes egészségi okokra hivatkozva mondta fel a munkaviszonyát, és az alperes üzemorvos 1985. június 30-án kiállított igazolása szerint „főiskolai tanulmányait az időközben beállott egészségromlása miatt folytatni nem tudja. Dg.: angina pectoris." A munkaügyi bíróságnak bizonyítási eljárás lefolytatásával kell tisztáznia, hogy a felperes az üzemorvos által megállapított okból nem folytathatta-e tanulmányait, illetve ez okból kényszerült-e munkaviszonyának megszüntetésére. Ha ugyanis az állapota az egészségét veszélyeztette a munkakör ellátása és tanulmányainak folytatása tekintetében, munkaviszonyának folytatására akkor sem volt kötelezhető, ha arra egyébként - még egészségesen - a tanulmányi szerződésben kötelezettséget vállalt. A dolgozó ugyanis nem szegi meg a tanulmányi szerződésben vállalt kötelezettséget, ha a munkaviszonyát azért mondja fel, mert egészségromlása nélkül nem folytathatja a tanulmányait, és a munkaköri feladatait nem láthatja el. A munkaügyi bíróság e lényeges kérdés vizsgálatát figyelmen kívül, hagyta, ezért döntése e körben megalapozatlan is. [M. törv. II. 10 292/1985. sz., BH 1986/8. szám 342.] 33. Ha a munkáltató a dolgozóval tanulmányi szerződést kötött, és a tanulmányainak befejezése után nem gondoskodott a dolgozónak a megszerzett képzettségének megfelelő munkakörben történő foglalkoztatásáról, sőt olyan magatartást tanúsít, amelyből arra lehet következtetni, hogy nem is törekszik, a munkaviszonyát a tanulmányi szerződésben kikötött idő eltelte előtt megszüntető dolgozóval szemben a dolgozó szerződésszegésére alapított igényt nem érvényesíthet [Mt. V. 11. §]. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola kereskedelmi szakán végzettséget szer43