Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

A felsőfokú oktatási intézményekben tanulók kedvezményeit a rendelkezés 6-9. §-ai sorolják fel. A 10. § pedig úgy rendelkezik, hogy a 6-9. §-okban foglalt tanulmányi kedvezmények tartamára a dolgozót átlagkeresete illeti meg, ha a) a munkakörére jogszabály vagy kollektív szerzó'dés által eló'írt szakképzettséget szerzi meg, vagy b) a munkáltatóval tanulmányi szerződést kötött (Mt. V. 11. §). Minthogy az adott esetben a felperes munkakörére sem jogszabály, sem kollektív szerződés nem írta elő az adott szakképzettséget, így a 10. § a) pontja alapján átlagkeresetre nem volt jogosult. A rendelkezés 10. §-ának b) pontja alapján pedig a jogszabályból egyértelműen az a következtetés vonható le, hogy az adott esetben a dolgozót csak akkor illették meg a 6-9. §-okban felsorolt kedvezmények, ha a vállalattal tanulmányi szerződést kötött. Nem vitás, hogy a felek 1981. szeptember 7-én tanulmányi szerződést kötöttek. Tény az is, hogy a felperes a szerződés 4. pontjában foglalt kötelezettségének nem tett eleget, ezért köteles a támogatás teljes összegét az alperesnek megtéríteni. Tévedett - és ezáltal jogszabályt sértett - a munkaügyi bíróság, amikor a visszatérítendő tartozás összegét az 1982/83. és 1983/84. tanévekre 10-10 napra kifizetett munkabér mértékével - 3241 forinttal - csökkentette. Akkor járt volna el helyesen, ha a felperes keresetét - mint alaptalant - teljes egészében elutasítja. A jogerős ítélet ezzel ellentétes - a felperes keresetének részben helyt adó - álláspontja téves. (M. törv. I. 10 241/1984. sz., BH 1985/4. szám 163.) 28. A tanfolyami képzésben részt vevő dolgozóval kötött tanulmányi szerződésben a tanfolyam befejezése után munkaviszonyban kötelezően eltöltendő idő tartamát két évnél hosszabb időben nem lehet meghatározni. A tanulmányi szerződés ezzel ellentétes rendelkezése érvénytelen, helyette a jogszabály rendelkezését kell alkalmazni [Mt. V. II. § (2) bek., 23/1974. (IX. 4.) MüM r. 1-9. §, 20., 21. §J.1 A felperes gépkönyvelési csoportvezetőként dolgozott az alperesnél. A felek 1979. október 12-én tanulmányi szerződést kötöttek egymással, amely szerint a felperes köteles volt a mérlegképes könyvelő tanfolyamot elvégezni, és munkaviszonyát - a tanfolyam elvégzését követően - három évig fenntartani. Az alperes e szerződésben arra vállalt kötelezettséget, hogy a tanfolyam teljes tartamára - átlagkereset fizetésével - munkaidőkedvezményt és tanulmányi szabadságot biztosít, kifizeti továbbá a beiratkozási díjat, a tandíjat, valamint az útiköltséget. A felperes 1982. december 21-én fejezte be a tanulmányait, és a munkaviszonya az áthelyezésével - 1984. július 20. napjával szűnt meg. Az alperes ezért a kifizetett 17 414 forint tanulmányi költség arányos részének, 8223 forintnak visszafizetésére szólította fel. A munkaügyi döntőbizottság elutasította a felperesnek a fizetési felszólítás hatálytalanítására irányuló kérelmét, a munkaügyi bíróság pedig az ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatására irányuló keresetét. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felek között a jogszabály előírásának megfelelően jött létre a tanulmányi szerződés. Minthogy a felperes hároméves tanfolyamon szerezte meg a képesítést, és az alperes erre az időszakra támogatta anyagilag, három évig kellett volna dolgoznia az alperesnél. Munkaviszonya ezzel szemben a kikötött határidő előtt áthelyezéssel megszűnt, és miután az alperes nem mondott le az 1 Ugyanilyen rendelkezést tartalmaz a 18/1986. (XII. 17.) ÁBMH rendelkezéssel módosított 6/1981. (XII. 29.) ÁBMH rendelkezés. 35