Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

anyagi támogatás arányos része visszakövetelésének jogáról, köteles annak fennmaradó összegét kifizetni. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A tanulmányi szerződés megkötése idején hatályban volt, a 9/1978. (VIII. 15.) MüM rendelettel módosított 23/1974. (IX. 4.) MüM rendelet 21.§-a szerint, ha a tanfolyamon való részvétel nem kötelező kijelölésen alapul, a dolgozót a 20. § (1) és (3) bekezdésében írt kedvezmények - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - tanulmányi szerződés (Mt. V. 11. §) kötése esetén illeti meg. Az Mt. V. 11. §-ának (2) bekezdése értelmében a tanulmányi szerződés alapján a vállalatnál munkaviszonyban kötelezően eltöltendő idő tartamát a támogatás mértékétől és idejétől függően kell meghatározni. Ez az idő két évet nem haladhatja meg, kivéve, ha a támogatásban részesülő közép- vagy felsőfokú oktatásban vesz részt, de a munkaviszonyban eltöltendő idő tartamát ilyenkor sem lehet a támogatás időtartamánál hosszabb időben megállapítani. (Az 1980. január l-jén módosított Mt. V. 11. §-a a munkaviszonyban kötelezően eltöltendő idő tekintetében azonos rendelkezést tartalmaz.) A felperes nem kötelező kijelölés alapján vett részt a mérlegképes könyvelői képesítést nyújtó tanfolyamon. A felek erre figyelemmel kötöttek egymással tanulmányi szerződést. Ez a tanfolyam azonban nem minősül olyan, a 24/1974. (IX. 4.) MüM rendelet 1-9. §-aiban meghatározott iskolarendszerű képzésnek, ami jogot biztosított volna az alperesnek arra, hogy a tanulmányi szerződésben két évet meghaladóan határozza meg azt az időtartamot, amely alatt a felperes köteles a munkaviszonyát fenntartani. A tanulmányi szerződésnek az a kikötése tehát, hogy a felperes a képesítése megszerzését követően három évig köteles az alperesnél munkát végezni, érvénytelen, és helyette a jogszabály rendelkezése érvényesül. A felperes tehát legfeljebb két évig volt köteles az alperessel fennálló munkaviszonyát fenntartani. Minthogy képesítését 1982. december hó 21-én szerezte meg, ez az időszak 1984. december 21-ig tartott. Tekintettel arra, hogy a munkaviszonyát 1984. július 20. napjával szüntette meg, megszegte a tanulmányi szerződést. Figyelemmel az alperes által nyújtott tanulmányi támogatás mértékére és idejére, indokolt lett volna a munkaviszonyban kötelezően eltöltendő idő tartamát a szerződésben két évben meghatározni. Ehhez képest a felperest - miután a képesítése megszerzését követően 19 hónapig tartotta fenn a munkaviszonyát az alperessel - a tanulmányi támogatás 5 hónapra számított arányos része tekintetében terheli visszatérítési kötelezettség. Ez az összeg pedig - figyelemmel az összesen 17 414 forint tanulmányi támogatásra - 3628 forint. (M. törv. II. 10 284/1984. sz., BH 1985/7. szám 286.) 29. Felsőfokú oktatási intézményben továbbtanuló dolgozó, ha a tanulmányaival nem a munkakörére jogszabály vagy kollektív szerződés által előírt szakképzettséget szerzi meg, a tanulmányi kedvezmények tartamára átlagkereset fizetésére csak tanulmányi szerződés kötésével szerezhet jogosultságot [Mt. 2. § (2) bek., 6/1981. (XII. 29.) ÁBMH rend. 10. § ]. A felperes 1983. május 23-tól volt az alperes alkalmazottja, dokumentalista munkakörben dolgozott. A peres felek 1983. szeptember 19-én tanulmányi szerződést kötöttek egymással a felperesnek az sz-i tudományegyetem állam- és jogtudományi karán folytatott - 5 éves 36