Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)
A felek ezt követően 1981. szeptember 7-én tanulmányi szerződést kötöttek, amelyben az alperes kötelezte magát, hogy a felperes által már korábban, az M. K. Közgazdaságtudományi Egyetem kihelyezett levelező tagozat ipari tervező-szervező szakán megkezdett tanulmányainak befejezéséig a jogszabályban előírt tanulmányi szabadságot, munkaidő-kedvezményt és a képzéssel járó egyéb költségeket biztosítja. A felperes ezzel szemben vállalta, hogy legkésőbb 1984. december 31-ig a tanulmányait befejezi. A szerződés 4. pontja értelmében a felperes kötelezte magát arra is, hogy a képzés befejezése után a 3 éves támogatási idővel azonos ideig az alperesnél a munkaviszonyát nem szünteti meg. Ha a szerződésben vállalt időnél korábban megszüntetné munkaviszonyát, köteles a támogatás összegét az alperesnek megtéríteni. Az alperes a támogatáson felül vállalta azt is, hogy a felperest a képzés befejezése után a szakképzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztatja. A felperes - mielőtt az egyetemi tanulmányait befejezte volna - 1984. február 14-én megszüntette a munkaviszonyát az alperesnél. Az alperes az 1984. február 14-én hozott határozatában a felperest 17 892 forint tanulmányi kedvezmény visszafizetésére kötelezte. A felperes a visszafizetési kötelezettsége alóli mentesítése érdekében a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, amely a kérelmét elutasította. A felperes keresetet terjesztett elő a munkaügyi bíróságnál, amelyben kérte a döntőbizottság határozatának megváltoztatását, és visszafizetési kötelezettségének 965 forintra történő mérséklését. Arra hivatkozott, hogy az alperes nem minden esetben tett eleget a szerződésben vállalt kötelezettségének, például előfordult, hogy a kötelező órákra nem tudott időben megérkezni, másrészt pedig az alperes a tanulmányok folytatása közben végrehajtott munkaköri változtatással nem a képzettségének megfelelő munkakört biztosította. A munkaügyi bíróság a felperes keresetének részben helyt adott. A munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta és - a felperes által visszatérítendő támogatás mértékét 3241 forinttal mérsékelve - kötelezte a felperest, hogy - az alperes munkáltató által megállapított 17 892 forinttal szemben - fizessen meg az alperesnek 14 651 forintot. A munkaügyi bíróság a felperes által visszatérítendő támogatás összegét az 1982/1983. és 1983/1984. tanévre igénybe vett tanulmányi szabadságból tanévenként 10-10 napra kifizetett munkabér összegével, összesen 3241 forinttal csökkentette, s ennélfogva a felperest a fennmaradó 14 561 forint megfizetésére kötelezte. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A munkaügyi bíróság az ítéletének indokolásában helyesen állapította meg, hogy az alperes a felperes részére a 6/1981. (XII. 29.) ÁBMH rendelkezés 22. §-ának rendelkezése alapján az 1981/1982. tanévre a tanulmányi szerződés megkötésekor hatályban volt 9/1978. (VIII. 15.) MüM rendelettel módosított 23/1974. (IX. 4.) MüM rendelet szerinti tanulmányi szabadságotés munkaidő-kedvezményt biztosította, az ezt követő tanévekre pedig az 1982. január hó 1. napján hatályba lépett 6/1981. (XII. 29.) ÁBMH rendelkezésben előírt mértékű tanulmányi szabadság és munkaidő-kedvezmény kiadására került sor. Tévedett azonban a munkaügyi bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy az 1982. január hó 1. napjától hatályban levő rendelet 5. §-a értelmében a felsőfokú oktatási intézményekben továbbtanuló dolgozókat tanévenként 10 nap átlagkeresettel térített tanulmányi szabadság továbbra is megilleti tanulmányi szerződés kötése nélkül is. A rendelet 5. §-a szerint „a 2-4. §-okban foglalt tanulmányi kedvezmények tartamára a dolgozót átlagkeresete illeti meg". A rendelet 2-4. §-ai pedig az „alsó- és középfokú oktatási intézményekben tanulók kedvezményeiről" rendelkeznek. 34
