Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

g) Hatáskör és illetékesség 232. A munkaügyi bíróság a kereseti kérelem tárgyában akkor is érdemben dönthet a Pp. 215. és 357. §-ában foglaltak figyelembevételével -, ha a dolgozó kártérítési felelősségét más jogi minősítés alapján látja megállapíthatónak, mint a döntőbizottság. (Az MK 118. számú állásfoglalással módosított MK 2. számú állásfoglalás. Indokolása MEH 1988. 18. o.) 233. A mezőgazdasági termelőszövetkezet magasabb vezetői munkakört betöltő alkalmazóija a közgyűlés által vele szemben hozott fegyelmi, illetőleg kártérítési határozat ellen a közléstől számított harminc napon belül keresettel fordulhat a munkaügyi bírósághoz. (Az MK 118. számú állásfoglalással módosított MK 56. számú állásfoglalás. Indokolása MEH 1988. 63. o.) 234. A munkáltató (vállalat, szövetkezet) nem érvényesítheti munkáltatói intézkedéssel (határozat, fizetési felszólítás) anyagi igényét az elhunyt dolgozó (alkalmazott, tag) örököseivel szemben. Ezt az igényét vagy a munkajog, vagy a szövetkezeti jog anyagi jogi szabályai szerint az általános hatáskörű bíróság előtt érvényesítheti. (MK 132. számú állásfoglalás. Indokolása MEH 1988. 119. o.) 235. A javító-nevelő munkára ítélt és az őt foglalkoztató munkáltató között a munkavégzéssel összefüggésben álló jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatban keletkezett vitában a munkaügyi vitákat eldöntő szervek járnak el. (Az MK 118. számú állásfoglalással módosított 71. számú állásfoglalás. Indokolása MEH 1988. 78. o.) 236. Az özvegyi nyugdíj egyenlő arányú megosztásának megváltoztatása végett az özvegyi nyugdíjakra jogosult által a másik (többi) jogosult indított per az általános hatáskörű bíróság hatáskörébe tartozik. (MKT-PKT 1/1983. számú állásfoglalás. Indokolása MEH 1988.161. o.) 237. Nem indítható megállapításra irányuló kereset, ha a jogvédelem szükségessége nem az alperessel, hanem a perben nem álló harmadik személlyel szemben áll fenn [Mt. 63. § (1) bek., Pp. 123. §]. A felperes 1971. november l-jétől 1979. február 28-ig az alperes alkalmazásában állt, munkaviszonya rokkant-nyugállományba helyezése miatt szűnt meg. Ezt követően a felperes különböző munkáltatókkal létesített munkaviszonyt mint rokkant nyugdíjas 1982-től az U. Ipari Közös Vállalat alkalmazottja, gazdasági szaktanácsadóként. A munkáltató 1983. szeptember 13-án megkeresést intézett az alpereshez, és az 1975. évi II. törvény 53. §-ában foglaltakra figyelemmel annak megállapítását és közlését kérte, hogy mennyi lenne a felperes átlagkeresete a megkeresés időpontjában, ha az alperes alkalmazásában állna és munkaképes lenne. Az alperes a válaszában azt közölte, ha a felperes munkaviszonya nem szűnt volna meg, az átlagkeresete 6563 forintot tenne ki. A felperes a megállapítás ellen az alperes munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, és kérte magasabb átlagkereset kimutatását. Az alperes munkaügyi döntőbizottsága a határozatával hatáskörének hiányát állapította meg, és az eljárást megszüntette. A felperes a döntőbizottság határozata ellen keresettel fordult a bírósághoz, és 1983. évre az 1979. évi alapbér és átlagbér közötti különbségnek megfelelő arányos emelkedés megállapítását kérte. 239