Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetének helyt adott, és a munkaügyi döntőbizottság határozatának hatályon kívül helyezése mellett megállapította, hogy a felperesnek 1983-ban 7105 forint lenne a vélelmezhető átlagbére. Az ítélet indokolása szerint a munkaügyi döntőbizottság határozatának az az indokolása, hogy a jogorvoslati szervek az alapbér megállapítása tekintetében hatáskörrel nem rendelkeznek, helytálló. Meg kell azonban vizsgálni azt a körülményt is - és erre a jogorvoslati szerveknek van hatáskörük -, hogy a munkáltató az Mt. 2. §-ában foglaltak szerint jogait rendeltetésszerűen gyakorolta-e. E körben vizsgálta a felperes munkaviszonyának megszüntetésekor az alap- és átlagbér közötti különbség arányát. Ennek az aránynak a figyelembevételével állapította meg, hogy a felperesnek vélelmezhetően 7105 forintos átlagbérrel kellene rendelkeznie. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 63.§-ának (1) bekezdése szerint a dolgozó és a munkáltató között a munkaviszonyból 'eredő jogokkal és kötelezettségekkel összefüggésben felmerült vitában (munkaügyi vita) - ha jogszabály kivételt nem tesz - a munkaügyi döntőbizottság jár el. A felperes munkaviszonya az alperesnél 1979. február 28-án rokkant-nyugállományba helyezése miatt megszűnt. Ennek folytán az alperesnek - mint volt munkáltatónak - a felperes újabb munkáltatója részére adott adatszolgáltatása - amely egyébként tájékoztató jellegű, és a felperes jelenlegi munkáltatóját nem köti - nem a felperes korábban fennállott munkaviszonyából eredő jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos intézkedés, és munkajogvita alapja nem lehet. A munkaügyi döntőbizottság helytállóan járt el, amikor hatáskörének hiányát megállapította és az eljárást megszüntette. Ennek folytán a munkaügyi bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha a felperes keresetét elutasítja. Egyébként a Pp. 123.§-ának második mondata értelmében megállapításra irányuló kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet. Nem indítható tehát megállapítási kereset, ha a jogvédelem szükségessége nem az alperessel, hanem a perben nem szereplő harmadik személlyel szemben áll fenn, annál is inkább, mert az ítélet jogereje a perben nem álló személyre amúgy sem terjed ki. (M. törv. I.10 204/1984. sz., BH1985/6. szám 252.) 238. A nappali tagozaton iskolai képzésben résztvevővel kötött tanulmányi szerződés megszegéséből eredő jogvita eldöntésére az általános hatáskörű bíróságnak van hatásköre. Az e tárgyban munkáltatói jogkörben tett intézkedés (határozat, fizetési felszólítás, MIL-lapra történt bejegyzés) ellen a munkaügyi vitát elbíráló szervhez kell fordulni [Mt. 4. §, Pp. 45. § (2) bek., 7/1972. (IX. 15.) MM r. 19. §]P Az alperes 1982. augusztus 24-én T. I.-vel, 1982. június 21-én pedig M. É.-vel tanulmányi szerződést kötött, amelyben vállalta, hogy a szakmunkásképzésük befejezéséig havi 500 forint társadalmi ösztöndíjat fizet a részükre, a tanulók pedig vállalták, hogy a szakképzést követően munkaviszonyt létesítenek az alperessel, és legalább annyi időt töltenek nála munkaviszonyban, ahány hónapig juttatásban részesültek. 19 Az időközben hatályon kívül helyezett 7/1972. (IX. 15.) MM rendelet helyébe lépő 2/1985.(11. 16.) MM rendelet 14. §-a úgy rendelkezik, hogy a szerződéssel kapcsolatos jogviták eldöntése a polgári bíróság hatáskörébe tartozik. Ezért a határozatban kifejtetteket továbbra is irányadónak kell tekinteni. 240