Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

a bedolgozói munkaviszony létesítésére a munkaszerződés írásban való megkötését írja elő, az írásbeli szerződés megkötését megelőző időre bedolgozói jogviszony érvényesen nem jött létre. Mivel a felperes ebből az időszakból származó igényt érvényesített, a követelése nem tekinthető munkaviszonyból származónak, annak elbírálása az általános hatáskörű bíróság hatáskörébe tartozik. A kerületi bíróság a végzésében szintén a hatáskörének hiányát állapította meg, és elrendelte a keresetlevél felterjesztését a Legfelsőbb Bírósághoz eljáró bíróság kijelölése végett. A kerületi bíróságnak a végzésében kifejtett álláspontja szerint a bíróság hatásköre szempontjából nincs jelentősége, hogy a munkaszerződés érvényes-e vagy sem. Érvénytelen megállapodás esetén is a munkajogi szabályok szerint kell a felek között elszámolni. A kerületi bíróság álláspontja helytálló. A bedolgozók foglalkoztatásáról szóló 10/1981. (IX. 29.) MüM rendelet 3.§-ának (1) bekezdése szerint a bedolgozói munkaviszony írásban létesíthető. Helytálló a munkaügyi bíróságnak az az álláspontja, hogy az írásbeliség követelményének megsértésével kötött bedolgozói munkaszerződés érvénytelen. Az Mt. V. 16. §-ának (3) bekezdése szerint az érvénytelen munkaszerződés alapján létesített munkaviszonyt a belőle származó jogok és kötelességek szempontjából úgy kell elbírálni, mintha érvényes munkaszerződés alapján állott volna fenn. Ebből következően a felek vitája munkaügyi vita, amelyben a döntőbizottság határozata ellen az Mt. 66. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkaügyi bírósághoz lehet fordulni. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság eljáró bíróságul a Pp. 45.§-ának (2) bekezdése alapján a munkaügyi bíróságot jelölte ki. (Mpk. 1.10106/1986. sz., BH1986j 12. szám 524.) 14. A munkaviszonyban töltött idő számításánál az 1950. január 1-je után szakmunkástanulóként (tanoncként) eltöltött idő nem vehető figyelembe [17/1979. (XII. 1.) MüM r. 12. § (2) bek.]. A felperes 1946. április 29-én létesített munkaviszonyt a munkáltatóval. 1949. szeptember 19-én lépett be az alperes jogelődjéhez, és azóta megszakítás nélkül áll fenn a munkaviszonya. 1949. szeptember 19-től 1951. július 14-ig tanonc volt. Az alperes 1980. október 28-án törzsgárda tagjának ismerte el a felperest 1949. szeptember 19-től. A felperes 1971-ben megkapta a 25 éves jubileumi jutalmát, és miután az alperes 40 éves jubileumi jutalom kifizetésére irányuló igényét elutasította, a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult és kérte az alperest annak kifizetésére kötelezni. A munkaügyi döntőbizottság a felperes kérelmét a határozatával elutasította. A munkaügyi bíróság az ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 6000 forintot. Az ítélete indokolásának lényege szerint az alperes a felperest 1949. szeptember 19. napjától kezdődően törzsgárda tagnak ismerte el. Ez magában foglalja a felperesnek az 1950. január 1-je után töltött tanonc idejét is. Az alperes ezáltal olyan jogelismerő nyilatkozatot tett, amelyet egyoldalúan nem változtathat meg. Minthogy a felperes 1949. szeptember 19-e óta az alperes törzsgárda tagja, rendelkezik 40 év szolgálati idővel. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A 17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 12.§-ának (2) bekezdése szerint munkaviszonyban töltött időként kell figyelembe venni az 1950. január 1-je előtti szakmunkástanuló időt - tanoncidőt - is. Ezt követően szakmunkástanulóként töltött idő nem számítható be. 2/