Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

pította meg, hogy az alperes a felperes által vitatott részesedést és prémiumot valóban nem jelentette be nyugdíjalapul. Ily módon a felperesnek 1976-ban kára keletkezett. A felperes a kifizetést igazoló okiratot 1983 január havában találta meg, kárigényét az alperesnek azonban csak 1983. október 17-én jelentette be. Igénye tehát az Mt. 5. §-ának (2) bekezdése értelmében elévült, mert az igényét az annak érvényesítését akadályozó ok megszűnésétől számított hat hónap eltelte után érvényesítette. A jogeró's ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A per adatai alapján megállapítható, hogy az alperes az 1975. évben részesedés és prémium címén kifizetett 13 571 forint összeget a nyugdíjmegállapító eljárás során nem közölte a társadalombiztosítás szervével, és ennek következtében a felperes részére 1976-ban a neki járónál 342 forinttal alacsonyabb összegű nyugdíjat állapítottak meg. A felperes 1983 tavaszán találta meg az okiratot, amellyel hitelt érdemlően igazolni tudta az említett kifizetés megtörténtét. Ennek alapján a társadalombiztosítási szerv 1983. június 8-án a nyugdíja összegét módosító határozatot hozott. A helyes összegre azonban - a jogszabályoknak megfelelően - csak 1982. november l-jétől emelte fel a felperes nyugdíját. Ennek következtében a felperesnek 20 044 forint kára keletkezett, mert az alperes mulasztása következtében 82 hónapon keresztül a részére járónál alacsonyabb összegű nyugdíjat kapott. A felperes kára tehát 1976-ban keletkezett, de csak 1983 június havában került abba a helyzetbe, hogy az alperessel szemben kártérítési igényt érvényesíthessen, mert csak ekkor szerzett tudomást a társadalombiztosítási szerv határozatából arról, hogy az 1982. november 1. előtt keletkezett kára társadalombiztosítási úton nem orvosolható. Kárigényét az alperesnek 1983. október 17-én jelentette be. Az Mt. 5. §-ának (1) bekezdése szerint a munkaviszonyból folyó igény három év alatt elévül. A (2) bekezdés szerint, ha a jogosult az igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított hat hónapon belül azt akkor is megteheti, ha az elévülési idő már eltelt. A felperes az alperessel szembeni kárigényét 1983 június haváig menthető okból nem tudta érvényesíteni, az ettől számított hat hónapon belül pedig érvényesítette, így az elévülés következményei nem alkalmazhatók vele szemben. A másodfokú bíróság ítéletének ezzel ellentétes döntése törvénysértő. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét - a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatva az alperest 28 044 forint kártérítés és kamatai megfizetésére kötelezte. (M. törv. h 10 264/1985. sz., BH 1986/8. szám 344.) IX. A munkaügyi eljárás a) Munkaügyi vita 219. A dolgozó a munkáltatónak a személyzeti munka során tett minősítő nyilatko* zata ellen nem kezdeményezhet munkaügyi vitát [1019/1974. (V. 2.) Mt. h. hat. 19. pont, 19/1979. (XII. 1.) MüM r. 17. § (1) bek. c) pont]. A felperes az alperes kirendeltségén személyzeti és munkaügyi előadó. Az alperes a munkakörével kapcsolatos alapminősítését 1979-ben készítette el, amelyben gazdasági munkáját megfelelőnek tartotta, a társadalmi munka vállalásával és a politikai agitációs tevékenységével kapcsolatban azonban a jövőben nagyobb aktivitást várt el. Az 1985. április 23-i kiegészítő minősítésben azt állapította meg, hogy a felperes a 229