Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

A munkaügyi bíróság megfelelően tárta fel az alperest ért sérelem jellegét és mértékét, a körülmények mérlegelésénél azonban nem kellő súllyal értékelte azt, hogy az alperes, aki a balesetet megelőzően rendszeresen utazott külföldre, rokonlátogatásra és saját kedvtelésére, s a magasabb kereset elérése érdekében nehéz fizikai munkát végzett, az emberi lét egyik alapvető elemét, a mozgás lehetőségét jóformán teljesen elvesztette, hiszen sérülése miatt szűk környezetéhez van kötve, a lakásához közel eső autóbuszmegállóhoz is csak nagy nehézséggel, fájdalommal jut el. Kialakult mozgáskorlátozottsága miatt a munkahelyére is nehézségek árán jut el, végképp le kellett mondania az utazásról, továbbá arról, hogy az ismerkedésre, társas kapcsolatok kialakítására lehetőséget adó helyeket látogassa. Az említett körülményeket a munkaügyi döntőbizottság értékelte helytállóan és marasztalta a felperest, a munkaügyi bíróság ezzel ellentétes álláspontja nem felel meg a jogszabályoknak. (M. törv. I. 10 23211986. sz., BH 1987/7. szám 258.) f) A munkáltató anyagi felelőssége a téves adatközlés alapján keletkezett kárért 218. I. Ha a munkáltató téves adatközlése alapján a dolgozónak a ténylegesen járónál alacsonyabb összegű nyugellátást állapítottak meg, a munkáltató köteles a dolgozó ebből eredő, társadalombiztosítási úton nem orvosolható kárát megtéríteni [Mt. 62. §]. II. Ha a dolgozó a kártérítési igényének érvényesítésében akadályozva volt, igényét az akadály megszűnésétől számított hat hónapon belül akkor is érvényesítheti, ha az elévülési idő már eltelt [Mt. 5. §]. A felperes a nyugdíjazását megelőzően az alkalmazottja volt az alperesnek, illetve jogelődjének. A társadalombiztosítási szerv 1976. január 1-jétol kezdődően havi 3713 forint öregségi nyugdíjat állapított meg a részére. A nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset megállapításánál nem vették figyelembe az 1975. február 20-án 1974. évi részesedés címén kifizetett 13 571 forintot, mert ezt a kifizetést az alperes által a nyugdíj megállapítása végett közölt munkabéradatok nem foglalták magukban. A felperes 1983 tavaszán a háza padlásán végzett lomtalanítás során olyan okiratot talált, amely igazolta e kifizetés megtörténtét. A társadalombiztosítási szervhez fordult, amely az okirat alapján a korábbi határozatát 1983. június 8-án módosította, és a felperes nyugdíjának összegét 1982. november l-jétől kezdődően havi 4055 forintban állapította meg. Ezek után a felperes 1983. október 17-én az alperesnél kártérítési igényt jelentett be, és kérte az 1976. január l-jétől 1982. október 31-ig terjedő időre havi 342 forint nyugdíjkülönbözetet, 82 hónapra összesen 28 044 forint megfizetését. Mivel ez elől az alperes elzárkózott, ugyanilyen tárgyú kérelemmel fordult a szövetkezeti döntőbizottsághoz, amely a határozatával a kárigényét elutasította. A felperes a szövetkezeti döntőbizottság elutasító határozata ellen keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. A kereseti kérelme tartalmában azonos volt a döntőbizottság előtt érvényesített kárigényével. A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság az ítéletében megállapította, hogy a felperes 1974. évi részesedését az alperes közölte a társadalombiztosítási szervvel, tehát a felperesnek nem okozott kárt. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával a keresetének helyt adó ítélet meghozatalát kérte, A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét helyben hagyta. Az ítéletének indokolásában - eltérően a munkaügyi bíróság ítéletének indokaitól - tényként azt álla228