Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

igényének összegét, a bíróság pedig a kereseti kérelemhez kötve van (Pp. 4. §), a döntése nem terjedhet túl a kereseti kérelmen (Pp. 215. §). A felperes keresetét e körben - fellebbezés vagy csatlakozó fellebbezés előterjesztése esetén - még a másodfokú eljárásban is felemelhette volna [Pp. 247. § (1) bek. b) pont], ezzel a lehetó'séggel azonban nem élt. Annak kiküszöbölése végett, hogy az érdemi döntés helyességét ne befolyásolja az a körülmény, hogy a felperes a kereseti kérelme meghatározásánál helytállóan gyakorolta-e jogait, a Pp. 146. §-ának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a bíróság megítélése szerint a kereseti kérelem nem meríti ki a felperest megillető jogokat, erre a felperest figyelmeztetni kell, illetőleg magyarázatot kell tőle kérni. A felperest arról is tájékoztatni kell, hogy a kereseti kérelmét jogában áll megfelelően megváltoztatni. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának - a munkaügyi vitával kapcsolatos perekben is irányadó - 398. számú álláfoglalása16 szerint azokban az esetekben, amikor a bíróság tájékoztatási kötelezettsége nem a Pp. 3. §-ában foglalt rendelkezésen alapul, hanem azt a törvény egyéb rendelkezései írják elő, ez a kötelezettség a bíróságot akkor is terheli, ha a félnek jogi képviselője van. Mindezekre figyelemmel az eljárt bíróságok akkor jártak volna el helytállóan, ha a nem vagyoni kárpótlás iránti, az Mt. V. 83. §-ának (5) bekezdésén alapuló igényével kapcsolatban a felperest tájékoztatják a kerestmódosítás - kereset felemelésének - lehetőségéről. Mivel ezt mind a munkaügyi bíróság, mind a megyei bíróság elmulasztotta, a jogerős ítéletnek a nem vagyoni kártérítésre vonatkozó része törvénysértő. (M. törv. I. 10 124/1985. sz., BH 1986/4. szám 168.) 216. A dolgozó hozzátartozója a meghalt dolgozó jogán nem vagyoni kárpótlás iránti igényt nem érvényesíthet. A nem vagyoni kárpótlás iránti jog a dolgozó örökösére nem száll át [Mt. V. 83. § (5) bek., 16. sz. Irányelv]. Az 1906-ban született, nyugdíjas állományban levő néhai U. F. csónakmesterként dolgozott az alperes csónakházában. 1981. július 25-én szolgálatteljesítés közben ismeretlen személyek leütötték, ennek következtében koponyatörést szenvedett, és további munkavégzésre alkalmatlanná vált. A balesetből származó kárainak megtérítése iránt pert indított az alperes ellen, a per folyamatban léte alatt 1984. július 2-án azonban meghalt. A pert félbeszakadása után jogutódként a túlélő házastársa, a felperes folytatta. A perben első fokon a munkaügyi bíróság hozott ítéletet, amelyben a felperes keresetének a nem vagyoni kártérítésre irányuló részét elutasította. ítéletét a másodfokú bíróság a mindkét fél fellebbezése folytán hozott ítéletével részben megváltoztatva az alperest 46 200 forint keresetveszteség, 28 000 forint ápolási és gondozási költség, 210 forint látogatási költség, valamint 50 000 forint nem vagyoni kártérítés fizetésére kötelezte. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. A másodfokú bíróság ítéletének a nem vagyoni kártérítésre vonatkozó rendelkezése ellen emelt tövényességi óvás alapos. Az Mt. V. 83. §-ának (5) bekezdése szerint a munkáltató köteles megtéríteni a dolgozó nem vagyoni kárát, ha a károsodás a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti. A Legfelsőbb Bíróság 16. számú Irányelvének 7. pontjában kifejtettek szerint a nem vagyoni kártérítésre való jog-a jellegéből következően - személyes természetű. 16 Átszámozás folytán az említett 398. számú állásfoglalás helyett lásd a PK 174. számú állásfoglalást. 225