Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

tilag sportállásba - helyezte, s ennek alapján az alperes kizárólagos munkaköri feladata az volt, hogy a V. Sportkör motoros szakosztályvezetőjének utasítása szerint a szakosztály edzéseire eljárjon, a sportkör színeiben versenyeken vegyen részt, ezen kívül ellássa a pálya és a járművek karbantartási munkálatait. Az alperes 1981. szeptember 13-án a magyar válogatott színeiben Bulgáriában, Plovdivban motorversenyen vett részt. Ennek során - annak következtében, hogy egyik társa eló'nyszerzés céljából igen közel haladt hozzá, és a két jármű érintkezett - az alperes a motorral elesett, és bal karján a könyökig terjedően többszörös nyílt és roncsolt töréses sérülést szenvedett. Sérülése folytán munkaképesség-csökkenése 50%-os mértékű, erre figyelemmel havi 1697 forint baleseti járadékban részesül. A baleset óta versenyezni, edzeni nem tud, technikai vezetőként dolgozik a felperesnél. Az alperes maradandó egészségkárosodást szenvedett, állapotában lényeges javulás nem várható. A bal csukló teljes merevsége, valamint az ujjmozgatások nagyfokú korlátozottsága miatt munkavállalási lehetőségei nagymértékben korlátozódtak, a bal keze gyakorlatilag használhatatlanná vált, még az étkezésben is segítségre szorul. Nem dolgozhat szakképzettségének megfelelő munkakörben sem. Szórakozási lehetőségei beszűkültek. A fenti tényállás alapján az első fokú bíróság a felperes nem vagyoni kár megfizetése alóli mentesítésére irányuló - a döntőbizottság határozata ellen benyújtott - keresetét elutasította, és a döntőbizottság határozatának hiányait annyiban pótolta, hogy a felperest 100 000 forint nem vagyoni kár megfizetésére kötelezte. Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Az alperes ellenkérelme az első fokú bíróság ítéletének helyben hagyására irányult.. A fellebbezés nem alapos. A megyei bíróság a baleset üzemi jellegének megállapítása iránt a társadalombiztosítási szerv ellen indított perben hozott ítéletében megállapította, hogy az alperes balesete üzemi balesetnek minősül. Ez az ítéleti megállapítás a jelen perben a Pp. 229. §ának (1) bekezdésére figyelemmel ítélt dolgot ugyan nem jelent - mert a jelen perben más a per tárgya és más a peres felek személye is -, de a megyei bíróságnak most is az az álláspontja, hogy az alperes balesete üzemi baleset volt, mert az a munkakörével összefüggésben, annak ellátása során érte. A felperes a kártérítés alól az Mt. 62. §-ának (2) bekezdése alapján akkor mentesülne, ha bizonyította volna, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Ennek a bizonyítása azonban nem történt meg, a kár a munkáltató működési körében keletkezett, hiszen azáltal, hogy az alperest kizárólag mint motoros versenyzőt foglalkoztatta, működési körévé vált az a tevékenység is, amelyet az alperes folytatott. Nem kerülte el a megyei bíróság figyelmét, hogy az alperes, amikor a baleset érte, nem a V. Sportkör színeiben, hanem a magyar válogatott színeiben versenyzett. Ennek azonban a jogvita eldöntése szempontjából nincs jelentősége. Csupán annyi történt, hogy a magyar válogatott irányítói kikérték őt a felperestől, ez a felperesnél fennállott státuszát semmiben sem érintette. A felperes hivatkozott a fellebbezésében arra is, hogy az alperes a perben érintett versenyen - a nevezési lap aláírásakor - úgy nyilatkozott, hogy saját kockázatára versenyez, ez tehát kizárja a felperes kártérítési felelősségét. A felperes által a fellebbezési tárgyaláson becsatolt iratokból azonban megállapítható, hogy - ha az alperes alá is írt ilyen nyilatkozatot, ami bizonyítva semmivel sincs - ez a nyilatkozat csak arra vonatkozik, hogy a versenyt rendező egyesülettől 207