Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

az üzemi baleset között, valamint az idegrendszeri betegség és az öngyilkosság között egyértelműen megállapítható lenne. Minthogy az oksági összefüggés nem bizonyított, az alperes kártérítési feleló'ssége csak a jobb könyök darabos töréséből eredő károkért állapítható meg. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az első fokú eljárásban kirendelt igazságügyi orvosszakértői véleményből kitűnik, hogy a súlyos testi és lelki traumák pszichés zavart válthatnak ki. A rendelkezésre álló adatok szerint az elhalt elmeosztályon történt gyógykezelése alkalmával öngyilkossági szándékát hangoztatta, amely beépült üldöztetéses téves eszme rendszerébe, illetve annak része volt. így a szakértő szerint bizonyos oksági összefüggés látszik fennforogni a baleset után jelentkező megváltozott pszichés állapot és az öngyilkosság megtörténte között. A szakértői vélemény szerint általában egy elszenvedett trauma és az azt követő öngyilkosság bekövetkezése között sok olyan nehezen vizsgálható, az oksági láncolat egyes elemeként szolgáló adat fordulhat elő, amelynél nehéz vagy sokszor lehetetlen bizonyítani, hogy az öngyilkosság az elszenvedett súlyos trauma következménye. A jelen esetben azonban feltételezhető, hogy az üzemi balesetet nem sokkal követően, már 1986. február 11-én jelentkező pszichés zavart a perbeli üzemi baleset váltotta ki, vagy annak kialakulásában szerepe lehetett, és mivel a tartalma üldöztetéses jellegű öngyilkossági gondolatokat provokáló zavar volt, nem zárható ki annak a lehetősége, hogy az üzemi baleset volt az elindítója annak a folyamatnak, amely öngyilkosságot eredményezett. Az orvosszakértő részletesen kifejtette az okozati összefüggés pontos megállapításának nehézségeit, de azt is kifejtette és alátámasztotta, hogy a perbeli esetben kellő alapossággal feltételezhető - a klinikai adatokat, kórlapokat figyelembe véve -, hogy az üzemi baleset és az öngyilkosság között okozati összefüggés van. Ennek megállapításánál figyelembe kell venni azt is, hogy az elhalt az üzemi balesetet megelőzően idegrendszeri zavarokkal kezelés alatt soha nem állott. Nem mellőzhető annak figyelembevétele sem, hogy a meghalt dolgozó a balesetekor a nyaki gerincét is megütötte, továbbá az sem, hogy az sz.-i kórház ideg- és elmeosztályáról azzal bocsátották el, hogy rendszeres ideggondozói ellenőrzésre javasolt. Nem vitás, hogy az igazságügyi szakértő egyértelmű következtetésre nem jutott, csak valószínűségi véleményt nyilvánított, amit a megyei bíróság megnyugtatónak nem talált, és aggálya eloszlatására a per eddigi adatait sem látta alkalmasnak. Erre tekintettel a szakvélemény ellentmondásait, feltételezéseit mindenekelőtt az ügyben eljárt szakértőtől kért felvilágosítás vagy pótszakvélemény útján lett volna indokolt feloldani, figyelemmel a Pp. 182. §-ának (3) bekezdésére. Amennyiben pedig ez eredményre nem vezet, s a megyei bíróság ezt a továbbiakban sem találja kielégítőnek, mellőzhetetlen lett volna más szakértő igénybevételével az okozati összefüggés kérdését tisztázni. (M. törv. II. 10 225/1987. sz., BH1988/7. szám 249.) ad) A sportoló munkakörben foglalkoztatott dolgozó üzemi balesetéért fennálló anyagi felelősség 195. A sportoló munkakörben foglalkoztatott dolgozó üzemi balesetéért a munkáltatót felelősség terheli. A munkáltató felelőssége abban az esetben is fennáll, ha a dolgozó nem a munkáltató sportegyesületének, hanem az országos válogatott színeiben vett részt sporteseményen, és eközben szenvedett balesetet [Mt. 62. §, Pp. 229. § í]) bek., 253. § (2) bek.]. Az alperes 1979. július 16-ig kőműves szakmunkásként dolgozott a felperesnél. A felek között 1979. július 16-án olyan megállapodás jött létre, amely szerint a felperes az alperest kőműves munkaköréből speciális szakmunkás állományba - gyakorla206