Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

kérelmére a munkaügyi döntőbizottság 20 197 forintra mérsékelte a marasztalás összegét. Döntését azzal indokolta, hogy az alperesek az év során jelentős eladói létszámhiánnyal voltak kénytelenek dolgozni, továbbá a jövedelemérdekeltségi feltételek kalkulációjában a felperes a korábbi szokásos 0,75% kálókulcs helyett csupán 0,55% kálókulcsot alkalmazott. A határozat megváltoztatása ellen a munkáltató nyújtott be keresetlevelet a munkaügyi bírósághoz az eredeti marasztalási összeg hatályban tartása érdekében. Álláspontja az volt, hogy a döntőbizottság által figyelembe vett tényezők a leltáreredményt érdemben nem befolyásolják. Az alperesek a kereset elutasítására irányuló kérelmüket azzal indokolták, hogy az évközi leltározás nélkül a bolt egész éves eredménye nem mutatott volna leltárhiányt. A munkaügyi bíróság ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát és az alpereseket 40 395 forint megfizetésére kötelezte. Tényként állapította meg, hogy az évközi leltározás során a minimális árrést 0,80%kal meghaladó többletárrés mutatkozott, amely összegszerűségében 50 382 forint leltártöbbletet eredményezett. Az év végi leltározás ugyancsak a jogszabály rendelkezéseinek megfelelően történt, az ekkor mutatkozó 40 395 forint hiányt az alperesek a módosított 4/1968. (III. 11.) BkM rendelet ll.§-ának (3) bekezdésére figyelemmel kötelesek megtéríteni. Az alperesek által hivatkozott létszámhiány, illetve kálókulcs módosulás nem szolgálhat alapul a megtérítési kötelezettség mérséklésére. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A perben a munkaügyi bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy ármegállapítási jogkörrel rendelkező, jövedelemérdekeltségű üzlet esetében lehetséges-e az üzlet egy évre tervezett gazdasági és ezzel szorosan összefüggő leltáreredményét két, egymástól elkülönített időszakra megállapítani, illetőleg az évközi - 1984. június - árréstöbblet leltártöbbletként volt-e az üzletre terhelhető. Az egyes kereskedelmi egységek jövedelemérdekeltségű üzemeltetéséről szóló, a 22/1985. (IV. 20.) MT rendelettel módosított 57/1982. (X. 22.) MT rendelet 2.§-ának (1) bekezdése szerint jövedelemérdekeltségű az az üzlet, ahol a vezető a gazdálkodó szervezet által meghatározott önállósággal irányítja az áruforgalmat és a gazdálkodást, továbbá az üzleti gazdálkodás eredményéből a vezető és a jövedelemérdekeltségű üzemeltetésre vállalkozó dolgozók - a munkabéren felül is - közvetlenül részesednek. A (2) bekezdés értelmében az üzlet jövedelemérdekeltségébe vont dolgozóinak körét - a jogszabály keretei között - az arra vállalkozók közül a gazdálkodó szervezet jelöli ki, és az üzemeltetés feltételeiben velük megállapodik. A rendelet végrehajtásáról szóló, a 4/1985. (IV. 20.) BkM rendelettel módosított 18/1982. (X. 22.) BkM rendelet 4. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a gazdálkodó szervezet az üzlet részére eredmény követelményt határoz meg. Ennek tartalmát és számítási módját a megállapodásban rögzíti. A peres felek a jogszabály előírásainak megfelelően kötöttek egymással megállapodást a perbeli egységnek jövedelemérdekeltségű rendszerben való üzemeltetésére 1984. január l-jétől 1988. december 31-ig. A megállapodás 6. pontja 1984-től kezdődően minden évre érvényes viszonylatban határozott meg eredménykövetelményt az üzlet 100 forint árbevételére eső nyeresége 3,62%-ában. A megállapodás 7. pontja szerint az üzlet eredményét évenként kell megállapítani. Az eredménykövetelmény teljesítésének pontos megállapítása csak a készletek teljes körű és azonos időpontban végrehajtott leltározásával lehetséges, ezért az üzleti eredmény végleges elszámolását egybe kell kötni a záróleltár felvételével és elszámo195