Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

A felperessel történt szembesítés során L. J. elkövető nem vitatta a betörés alkalmával megállapított leltárhiány összegét. Feltételezte, hogy a gyerekek még háromszor is fordultak áruért, és hívhattak másokat is, mert ő reggel a három órás vonattal az általa lopott áruval felutazott Budapestre. Az eltulajdonított áru mennyiségére jellemző', hogy azt L. J. egyedül el sem tudta Budapestre vinni, segített neki ebben R. Cs., míg a megmaradt és elrejtett árut a B. családnál foglalta le a rendőrség 1289 forint értékben. Az alperes az első fokú eljárásban határozottan állította, hogy a felperesnek sem a betörést megelőzően, sem azt követően nem volt leltárhiánya. Ezt az állítást a fellebbezésében módosította, mert 1983. november 22-én 449 forint leltárhiány megfizetésére kötelezte. Az ügy összes körülményét mérlegelve - figyelemmel az MK 36. számú állásfoglalásban kifejtett szempontokra is - tényként kell megállapítani, hogy a perbeli leltárhiány oka ismert, az a betörés következménye. Ennélfogva a szóban levő leltárhiányért a felperest nem terheli anyagi felelősség. Az 1983. november végén keletkezett, 500 forintot el nem érő leltárhiánya - ellentétben a másodfokú bíróság álláspontjával - nem ad alapot a kifejtettektől eltérő álláspont kialakítására. A másodfokú bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha a munkaügyi bíróság ítéletét helyben hagyja. (M. törv. II. 10 301/1984. sz., BH 1985/10. szám 406.) 185. A jövedelemérdekeltségií üzletben dolgozók leltárhiányért való felelőssége csak abban az esetben állapítható meg, ha az üzlet elszámoltatása évenként naptári fordulónappal, beszerzési áron történik, és ennek alapján megállapítható, hogy a beszerzési árhoz képest az árbevétel összege kisebb [57/1982. (X. 22.) MT r. 2. §, 18/1982. (X. 22.) BkM r. 4. § (2) bek., 7004/1985. (KÉ. 19.) BkM Irányelv 5., 7/c. pont]. Az alperesek, valamint a perben nem szereplő D. M.-né 1984. január l-jétől jövedelemérdekeltségű rendszerben üzemeltették a felperes tanboltját. A vállalattal kötött megállapodás szerint az üzletet ármegállapítási jogkör illette meg, az előírt árrés minimuma 8,82%, maximuma 9,62%, átlaga 9,27% volt. A megállapodás 7. pontja szerint az üzlet eredményét az év elteltével kellett megállapítani, az alpereseket az alapbéren felüli juttatások erejéig az esetleges leltárhiányért anyagi felelősség terhelte. A jövedelemérdekeltségbe bevont D. M.-né munkaviszonya év közben megszűnt, ezért a felperes 1984. június 4-én leltározást tartott az üzletben. Ennek során 114 810 forint többletárrést állapított meg, ami az alperesek eredményes működését jelezte. Jelezte egyúttal azt is, hogy az üzlet leltár szerinti árukészlete - a többletárrés miatt beszerzési áron 50 382 forinttal meghaladja a könyv szerinti árukészletet. Ezt az összeget a felperes az 1984. augusztus 1-3-i áruforgalmi jelentésen az egységre többletként terhelte. Az 1985. január 2. és 3. napján felvett ellenőrző leltározáskor, amely kizárólag az 1984. június 4-től 1984. december 31-ig terjedő leltáridőszakra terjedt ki, a felperes 40 409 forint leltárhiányt állapított meg. A bolt árbevétele ebben az időszakban ennyivel maradt el a könyv szerinti fogyás minimális árrésszinttel növelt értékétől. A leltári árukészlet ugyanakkor a könyv szerinti készlethez képest 124 592 forint hiányt mutatott. A felperes igazgatója az 1985. március l-jén hozott határozatával a leltáridőszakban keletkezett 40 395 forint leltárhiány és annak 1985. január l-jétől a kifizetés napjáig járó 8% kamata megfizetésére kötelezte az alpereseket az alapbérükön felül járó juttatásból. Az alpereseknek a leltárhiány megtérítése alól történő mentesítés iránt előterjesztett 194