Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

kitüntetésben részesült, és a bolt 1979-ben kiváló egység lett. Ezekre tekintettel a hiány oka a betörésre vezethető vissza, ennélfogva a felperes nem tartozik anyagi felelősséggel. Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét a munkaügyi döntőbizottság határozatára is kiterjedően akként változtatta meg, hogy a leltárhiány összegét 10 000 forintra csökkentette. A beszerzett nyomozati iratoknál levő fényképekből megállapította, hogy L. J. a gyermekkorú társaival az üzlet ajtaja alsó betétjének kitörésével hatolt be a boltba. Nem zárható ki, hogy ezen a nyíláson az üzletbe a betörőkön kívül más is bejuthatott. Kizárt azonban, hogy a hiány a betörés következménye, mert a 26 592 forint hiányból 1980 forint értékű a göngyöleghiány. Ilyen értékű göngyöleget pedig nem vihettek el a betörés során. Az alperesnek L. J. ellen betörésből eredő kár megfizetése iránt folyamatban volt perének irataiból megállapítható, hogy a bíróság jogerős ítéletével az alperes keresetét elutasította. Nem merült fel adat ugyanis arra, hogy a büntetőeljárás során kimutatott 5000 forint értékű árunál többet vitt volna el L. J. a társaival. A megyei bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A perben eldöntésre váró abban a kérdésben, hogy az 1981. július 27-től 1981. december 15-ig tartó leltáridőszakban megállapított hiány a 2/1968. (I. 16.) Korm. rendelet 1. §-ának (2) bekezdése értelmében leltárhiánynak vagy L. J. és társai által bűntett elkövetésével okozott kárnak minősül-e, a Legfelsőbb Bíróság MK 36. számú állásfoglalásában kifejtettek az irányadók. Eszerint a bűncselekmény esetén a leltárfelvétel során kimutatott hiány oka vagy teljes egészében ismertté válik, mert a büntető ügyben feltárt adatok alapján azt állapítják meg, hogy az egész hiány bűncselekmény következménye, vagy pedig csak a hiány egy részével kapcsolatban állapítják meg az elkövető bűnösségét. Ez utóbbi esetben a leltárhiányért való felelősség elbírálásánál a munkaügyi vita eldöntésére hivatott szerv (bíróság) nem járhat el formálisan akként, hogy amit a büntetőjogi felelősségre vonás során nem róttak az elkövető terhére, azt feltétlenül, minden vizsgálódás nélkül leltárhiánynak minősíti. A munkaügyi vitát eldöntő szerv (bíróság) gondos körültekintéssel, az adott eset összes körülményeinek, valamint az azt megelőző és következő helyzetnek részletes tisztázása és mérlegelése mellett foglalhat állást abban a kérdésben, hogy a bűncselekmény milyen mértékben tette ismertté a hiányt, s hogy ehhez képest van-e egyáltalán leltárhiány s az milyen összegű. Különösen annak van jelentősége, hogy a bűncselekménnyel kapcsolatban maradtak-e a büntetőeljárás során tisztázatlan, felderítetlen olyan tények, amelyek arra engednek következtetni, hogy a bizonyítottnak vett adatokkal szemben nagyobb értékre is tehető a bűncselekmény folytán előállított hiány. Vizsgálni kell emellett az anyagilag felelős dolgozó magatartását is, és hogy a bűncselekmény felfedezése után milyen magatartást tanúsított. A megyei bíróság ezeket a szempontokat tévesen értékelte. Az adott esetben a betöréssel elkövetett bűncselekmény tényét a járásbíróság jogerőre emelkedett ítéletével megállapította. A büntető és a nyomozati iratokból megállapítható, hogy L. J. visszaeső bűnöző. L. J. a bolt ablakát betörte, s miután azon - a felszerelt rács miatt - gyermekkorú társai nem tudtak behatolni, a bolt külső ajtajának jobb szárnyán levő deszkát kiütötte, és a keresztpántot a lakattal együtt lefeszítette. Az ajtón levő résen mindhárman bebújtak az üzletbe. A nyomozati iratoknál levő fényképek alapján egyértelműen megállapítható, hogy az egész kereskedelmi egységben jártak. A raktárban, az üzletben dúlás nyomai látszanak. Az asztal fiókját kihúzták, abban kutattak, az árupolcok közötti részen a földre szórták az árukat, a hűtőt kinyitották. 193