Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

hátrányos jogkövetkezményeket hivatalból, a munkáltatói jogkört átvéve, alkalmazza. Miután az alperesek a munkaügyi döntó'bizottság határozatát nem támadták meg keresettel - a kifejtettek és a döntó'bizottság téves álláspontja ellenére - nem volt lehetőség a leltárhiány megfizetésének kötelezettsége alóli teljes mentesítésükre. (M. törv. II. 10 172/1984. sz., BH 1985/10. szám 81.) 184. Ha a leltár felvételére az egységbe történt betörés miatt került sor, a tettes ellen indult büntetőeljárásban csak a hiány egy részére vonatkozóan állapították meg, hogy annak oka a betörés volt, annak elbírálásánál, hogy a különbözetre lehet-e és milyen mértékben a leltárhiányért fennálló anyagi felelősség szabályait alkalmazni, a legmeszszebbmenő körültekintetéssel kell eljárni. Az elbírálásnál mérlegelni kell a bűncselekmény elkövetésével összefüggő összes körülményeket, valamint az anyagilag felelős dolgozó hiánymentes munkájának megítélése szempontjából jelentős körülményeket [2/1968. (I. 16.) Korm. r. 1. § (2) bek., MK 36. sz.]. A felperes 1973-tól az alperes alkalmazottja, 1977. jamuár 1-jétó'l vezeti a k.-i egyszemélyes szabadkasszás üzletet. 1981. december 15-ére virradóra a többszörösen büntetett L. J., gyermekkorú társaival együtt - ajtókifeszítéssel - betört az üzletbe, és onnan árukat tulajdonított el. A betörés miatt elrendelt leltározáskor az 1981. július 27-től 1981. december 15-ig tartó leltáridőszakban 26 592 forint leltárhiány keletkezett. Az alperes igazgatósági elnöke az 1982. február 22-én hozott határozatával 21 592 forint leltárhiány megfizetésére kötelezte a felperest, mert időközben az Állami Biztosító az 5000 forint készpénzkárt megtérítette. A felperes a leltárhiány megfizetésének kötelezettsége alól való mentesítése iránt kérelmet nyújtott be a munkaügyi döntőbizottsághoz. Állította, hogy a leltárhiány a betörésből származik, az oka tehát ismert. A munkaügyi döntőbizottság a határozatával megváltoztatta az alperes határozatát, és a megtérítendő leltárhiány összegét 18 092 forintra szállította le. A járásbíróság jogerős ítélete alapján azt állapította meg, hogy L. J. a két gyermekkorú társával együtt kb. 3500 forint értékű árut vitt magával, és ezért ezzel az összeggel mérsékelte a leltárhiányt. A felperes a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, és ebben továbbra is állította, hogy a leltárhiány oka kizárólag a betörés, mert a betörő nagyobb értéket tulajdonított el, mint amennyit bevallott. A munkaügyi bíróság megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és mentesítette a felperest a leltárhiány megfizetésének kötelezettsége alól. Döntését a járásbíróság ítéletében foglaltakra alapította. Megállapította, hogy L. J. többszörösen visszaeső bűnöző, a járásbíróság már két esetben ítélte el végrehajtható szabadságvesztésre lopás bűntette miatt. Az utolsó büntetésből 1981. szeptember 10-én szabadult. 1981. december 15-én az éjszakai órákban társaival együtt ablakbetörés és az ajtózár felfeszítése útján hatolt be a felperes által vezetett üzletbe. A büntetőeljárás során annyi áru elvitelét ismerte el, amennyit nála a nyomozáskor megtaláltak. A betörést éjjel 12 és 1 óra között követte el, annak 4 órai felfedezéséig volt ideje arra, hogy az üzletből még elvigyen árut és azt máshol elrejtse. Megvolt a lehetősége a leltárhiány összegének megfelelő áru elvitelére. Mivel a felperes által kezelt bolt ajtaja közvetlenül határos a járdával, a boltba a nyitott ajtón át a betörés időpontja és annak felfedezése közötti időszakban más is behatolhatott. A felperes a betörésig és azt követően is hiánymentesen számolt el, kiváló dolgozó 192