Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

Ezzel megsértette a Pp. 349. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat, mert a bíróság a felmerült vitát csak erre irányuló kérelem esetén bírálhatja el [Pp. 2. § (1) bek.]. Az 1983. október 26-i tárgyalási jegyzó'könyv szerint az alperesek - bírói tájékoztatás után - előadták, hogy amennyiben az általuk vezetett egység szoros elszámolásúnak minősülne, kérik a leltárhiány megtérítésére kötelező' határozat hatályon kívül helyezését. A tárgyaláson tett nyilatkozat azonban nem tekinthető hatályos kereseti kérelemnek [Pp. 350. § (1) és (2) bek.], mert a döntőbizottsági határozatot 1983. szeptember 23-án vették át, a 30 napos keresetindítási határidő pedig 1983. október 23-án lejárt. Viszontkereset előterjesztésének pedig nincs helye [Pp. 356. § (3) bek.]. Ami a per érdemét illeti, a következőkből kell kiindulni. A szabadkasszás kiskereskedelmi és vendéglátó üzletekről szóló, a 15/1980. (IX. 30.) BkM rendelettel módosított 5/1972. (III. 16.) BkM rendelet 1. §-ának (2) bekezdése szerint az az üzlet szabadkasszás elszámolású, amelynek bevétele - a naponkénti befizetésének kötelezettsége mellett - pénztárgéppel vagy egyéb bizonylat alapján nem ellenőrizhető, ezért az elszámoltatás kizárólag leltározás útján történik. Az üzlet szabadkasszás jellegét az ellenőrzés céljából átmenetileg alkalmazott szoros elszámolás nem szünteti meg. Az 1. § (3) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy szoros elszámolású az az üzlet, amelynek bevétele pénztárgéppel ellenőrizhető, illetőleg a készpénzbevételt egyéb bizonylat alapján ellenőrzik. Az üzlet szoros elszámolású akkor is, ha a pénztárt, illetőleg a pénztárgépet nem külön pénztáros kezeli. A perbeli leltárhiány okainak vizsgálatáról dr. V. A.-né belső ellenőr 1983. szeptember 5-én készített jelentést, és ebben megállapítja: „az egységben pénztárgép működik, amit külön pénztáros kezel. A pénztárost az egységvezető naponta elszámoltatja, és az esetlegesen mutatkozó hiányt befizetteti, a többletet pedig terheli." A felperes ellenőrének ezzel a megállapításával egyezően nyilatkozott az I. rendű alperes a munkaügyi bíróság tárgyalásán. Előadta, hogy az egységben rendszeresített pénztárgépet a teljes leltáridőszak alatt nemcsak összeadásra, hanem - rendeltetésének megfelelően - elszámoltatásra használták. A pénztárgép ellenőrző szalagja alapján minden nap pénztárzárást tartottak, pénztárkönyvet vezettek, és a napi bevétel ezzel ellenőrizhetővé vált. Mindezek alapján tényként állapítható meg, hogy az alperesek által vezetett üzlet szoros elszámolású volt, és Őket a szabadkasszás egységek vezetőivel ellentétben nem terhelte a leltárhiányért anyagi felelősség. Nem tartoznak anyagi felelősséggel azért sem, mert az alperes a leltáridőszak alatt az üzletbe pénztáros munkakörbe H. I.-nét úgy osztotta be 1983. július 5-én, hogy ehhez nem kérte az alperesek hozzájárulását. Az ily módon való foglalkoztatással a felperes a 2/1986. (I. 16.) Korm. rendelet (R.) 3. §-a (3) bekezdésének d) pontjában foglalt előírásokat szegte meg, és ezzel a leltárhiányért való anyagi felelősség érvényesülését meghiúsította. A Legfelsőbb Bíróság a kifejtetteken túl megjegyzi, hogy az eljárt bíróságok a perben a felperes által megállapított felelősségi formáról nem térhettek volna át más felelősségi formára. Ha ugyanis a bíróság úgy látja, hogy a leltárhiányért fennálló anyagi felelősség nem állapítható meg a jogszabályban írt feltételek hiányában - erre irányuló kérelem esetén -, a megtérítési határozat hatályon kívül helyezésének van helye, arra azonban nincs lehetőség, hogy a bíróság a R. 7. §-ában meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazza. A 7.§ szerinti jogkövetkezmények alkalmazására annál kevésbé van lehetőség, mert munkaügyi perben eljáró szervnek a munkaügyi döntőbizottsági határozat felülvizsgálata körében nincs hatásköre arra, hogy a munkáltató által nem érvényesített 191