Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

illette a felettesét és az ellenőrt. Súlyosítóként értékelte a három nappal későbbi garázda magatartását, amikor is az ágazatvezető a rendőrség segítségét kérte. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. V. 76. §-ának (1) bekezdése szerint a felfüggesztés idejére a dolgozót átlagkereset illeti meg. Ennek legfeljebb ötven százalékát egy hónapra vissza lehet tartani. A teljes átlagkeresetet vissza kell tartani az elbocsátást kimondó fegyelmi határozat kézbesítésétől kezdve, annak jogerőre emelkedéséig. A megállapított tényállás szerint az alperes az 1987. február 11-i elbocsátás fegyelmi büntetéssel a felperes teljes átlagkeresetét visszatartotta 1987. március 24-ig, az újabb fegyelmi büntetés meghozataláig. Ezt az 1987. március 12-én elrendelt fegyelmi eljárásra és a teljes munkabér visszatartásáról rendelkező határozatára alapította. A döntőbizottság az 1987. február 11-i fegyelmi határozatot hatálytalanította, ennélfogva a felperest 1987. február 11-től 1987. március 12-ig megilleti a visszatartott munkabére, annak összege 5000 forint. Az alperes az 1987. március 12-én elrendelt ismételt fegyelmi eljárással az Mt. V. 76. §-ának (1) bekezdése alapján a munkabér 50%-át tarthatta volna csak vissza, nem annak teljes összegét. A kettő különbözete az 1987. március 12-től a március 24-ig terjedő időszakra 968 forint. Miután a munkaügyi bíróság jogerős ítéletével az 1987. március 24-én kelt fegyelmi határozat jogerőre emelkedett, ettől az időponttól kezdve a munkabér összegének visszatartása jogszerű. A munkaügyi bíróság nem észlelte, hogy a felperes keresete a visszatartott munkabér kifizetésére is irányul, ezért e körben a Pp. 213. §-ának (1) bekezdése alapján a döntőbizottság határozatának részben történő megváltoztatásával köteleznie kellett volna az alperest, hogy visszatartott munkabér címén a felperesnek 5968 forintot fizessen meg. (M. törv. II. 10 056/1988. sz., BH 1988/12. szám 466.) VII. A dolgozó anyagi felelőssége 166. A munkaügyi bíróság a kereseti kérelem tárgyában akkor is érdemben dönthet a Pp. 215. és 357. §-ában foglaltak figyelembevételével -, ha a dolgozó kártérítési felelősségét más jogi minősítés alapján látja megállapíthatónak, mint a döntőbizottság. (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított MK 2. számú állásfoglalás. Indokolását lásd MEH 1988. 18. o.) 167. A dolgozó fegyelmi és anyagi felelőssége egymás mellett és egymástól függetlenül érvényesülhet. Ha a dolgozó a munkáltatónak anyagi kárt is okozott, és a dolgozóval szemben a fegyelmi eljárás rendjén anyagi hátránnyal járó fegyelmi büntetést is szabtak ki, ez nem akadálya a dolgozó anyagi felelősségre vonásának. (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított MK 20. számú állásfoglalás. Indokolását lásd MEH 1988. 37. o.) 168. A felelős beosztású dolgozónak a munkáltatóval szembeni anyagi felelőssége kártérítés érvényesítésének elmulasztása esetén nem terjedhet túl annak a dolgozónak az anyagi felelősségén, akivel szemben a kártérítés érvényesítését elmulasztotta. (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított MK 21. számú állásfoglalás. Indokolását lásd MEH 1988. 38. o.) 169. A dolgozó szándékosan okoz kárt a munkáltatónak (Mt. 57. §), ha előre látja cselekményének (mulasztásának) károsító következményeit és azokat kívánja (köz181