Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

vétlen szándék), vagy azokba belenyugszik (eshetőleges szándék). (MK 25. számú állásfoglalás. Lásd MEH1988. 42. o.) 170. A károk megelőzése érdekében a dolgozó nem tesz feltétlenül eleget ez irányú kötelezettségének (Mt. 57. §), ha a károk előidézésére alkalmas hiányosságokat jelenti. Váratlanul előálló, halasztást nem tűrő és a dolgozó anyagi erejét meg nem haladó beszerzés, valamint a kisebb munkák elvégzése a dolgozónak is kötelessége. Mindig az eset összes körülményétől függően kell elbírálni: elvárható-e a dolgozótól, hogy a vállalat érdekében a költségek előlegezése mellett intézkedjék. (MK 26. számú állásfoglalás. Lásd MEH 1988. 42. o.) a) Felelősség gondatlan károkozás esetén 174. A dolgozó anyagi felelősségének három feltétele van: a munkaviszonyból eredő valamely kötelezettség megszegése, a dolgozó ebben való vétkessége, okozati összefüggés a dolgozó magatartása és a kár között [Mt. 57. § (1) bek.]. A felperes 1976 óta az alperes alkalmazásában áll mint gépkocsivezető. 1984. április 2-án N. L. gépkocsivezetővel J.-be végeztek szállítást - a felperes rakodóként ahonnan 16 órakor érkeztek vissza. Aznap reggel egy vagon takarmánymész érkezett az állomásra, de gépkocsihiány miatt délelőtt nem tudott kirakásához gépkocsit biztosítani az alperes. A felperest és N. L.-t visszaérkezésük-után a termelésirányító utasította, hogy a takarmánymeszet az állomáson az exportbor berakását végző dolgozókkal együtt rakodják ki. Az állomási rakodók irányítója, K. F. a felperes és a gépkocsivezetője kiérkeztekor nem tartózkodott a helyszínen, a rakodók pedig a mész kirakásában nem voltak hajlandók részt venni. A felperes és N. L. gépkocsivezető 10 perc várakozás után visszament a központba jelenteni a termelésirányítónak, hogy a rakodást nem tudták elvégezni, de a termelésirányító már nem tartózkodott a munkahelyén. A vagon késedelmes kirakása miatt 792 forint kocsiálláspénzt fizetett ki az alperes. . Az alperes a felperest az Mt. 57. §-ának (2) bekezdése alapján 396 forint kártérítés megfizetésére kötelezte. Ugyanilyen összegű kár megfizetésére kötelezte N. L. gépkocsivezetőt is, mert álláspontja szerint a kocsiálláspénz amiatt merült fel, mert a kijelölt munkát nem végezték el. A felperes a határozat ellen - mentesülése érdekében - kérelmet nyújtott be a munkaügyi döntőbizottsághoz. Vitatta, hogy a keletkezett kárért felelős lenne, minthogy az állomáson levő rakodók a munkavégzésben való részvételt megtagadták, a munkairányítójuk pedig nem volt jelen. Az alperes munkaügyi döntőbizottsága a határozatával a felperes kérelmét elutasította. A határozat indokolása szerint a felperes és munkatársa nem várták meg K. F rakodásirányítót, és nem jelezték a termelésirányítónak sem, hogy a rakodók a munkavégzésben nem hajlandók részt venni, így a keletkezett kárért mindketten felelnek. A felperes a határozat ellen a kérelmével azonos tartalmú keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, és annak megváltoztatásával a kártérítés megfizetése alól való mentesítését kérte. A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes felelőssége az Mt. 57. §-ának (1) bekezdése szerint fennáll, mert nem úgy járt el, ahogyan az adott helyzetben elvárható lett volna. A felperesnek - ha az állomáson levő rakodók a munkavégzést megtagadták meg kellett volna várnia a munkavezetőjüket. Csak az esetben mentesülhetett volna 182