Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

szigorúbb büntetés alkalmazása, mely egyébként is csak meghatározott időre szólt, és a felperes állandó lakhelyére való áthelyezést tartalmazott. (M. törv. II. 10 124/ 1987. sz., BH 1988/2. szám 51.) 158. A dolgozó a munkatársának élet kioltására alkalmas eszközzel való megtámadásával súlyos fegyelmi vétséget követ el, amellyel a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabása is arányban van. (Mt. 55. §). A felperes 1984. november 12-től raktárvezető, majd raktáros munkakörben dolgozik az alperesnél. K. J. főmérnök mint a fegyelmi jogkör gyakorlója az 1986. szeptember 16-án meghozott határozatával áthelyezés fegyelmi büntetéssel sújtotta, ennek keretében udvaros munkakörbe helyezte 20 Ft/óra munkabérrel. Azt rótta a terhére, hogy 1986. augusztus 18-án a vegyianyagraktárban végzett vegyianyag áttöltés során szóváltásba keveredett M. L.-né raktárossal, akit a kezében levő kalapáccsal megtámadott. D. L. vette el tőle a kalapácsot, ellenkező esetben a támadásnak beláthatatlan következménye lett volna. Súlyosítóként értékelte, hogy 1985 szeptemberében munkája és magatartása miatt fegyelmi büntetésben részesült. A felperes kérelme alapján eljárt munkaügyi döntőbizottság a fegyelmi büntetést határozatlan idejű raktári segédmunkás munkakörbe való áthelyezésre és a személyi alapbér 10%-os csökkentésére mérsékelte. A felperes keresete a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatására és a fegyelmi büntetés további mérséklésére irányult. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és a felperest változatlan alapbérrel, határozatlan idejű raktári segédmunkás munkakörbe helyezte. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes súlyos fegyelmi vétséget követett el azzal, hogy a kezében levő fémkalapáccsal meg akarta ütni M. L.-nét. A tettleges bántalmazást D. L. akadályozta meg, mert a felperes kezéből az ütésre emelt kalapácsot kivette. Enyhítőként értékelte a felperes epilepsziás betegségét és azt, hogy M. L.-né munkatársával évek óta haragos viszonyban van. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Helytálló a munkaügyi bíróságnak az az álláspontja, hogy a felperes a terhére rótt fegyelmi vétséget elkövette. A fegyelmi vétség súlyára és az enyhítő körülményre tekintettel azonban nem volt indokolt a munkaügyi döntőbizottság által már mérsékelt fegyelmi büntetés további enyhítése. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a munkahelyi tettlegesség, munkatárs vagy felettes bántalmazása súlyos vétség, és azzal általában a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabása indokolt. Az eljárt bíróság ezt a nevelési és büntetési célokkal összhangban álló szempontot figyelmen kívül hagyta, és túlzott jelentőséget tulajdonított annak, hogy M. L.-né provokatív magatartása váltotta ki a felperesből a fegyelmileg elítélhető magatartást. Figyelmen kívül hagyta azt a lényeges körülményt is, hogy D. L. jött M. L.-né segítségére, és vette ki a felperes kezéből az ütésre emelt fémkalapácsot. A munkaügyi bíróságnak a kifejtettekkel ellentétes álláspontja nem felel meg a jogszabályoknak. (M. törv. II. 10 097/1987. sz., BH 1988/5. szám 160.) 159. Ha az áruszállításban részt vevő dolgozó a személyi igazolványát áru értékesítése céljából a dolgozótársának átadja, és a nevére kiállított vételi jegyet aláírja, súlyos fegyelmi vétséget követ el, amellyel az elbocsátás fegyelmi büntetés arányban van [Mt. 34., 36., 55. § (1) bek.]. 176