Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)
A felperes az alperes alkalmazottja, gépkocsivezető munkakörben dolgozik, rakodótársa S. Gy. Az alperes üzletvezetője jelezte a szállítási csoportvezetőnek, hogy az expedícióból sértett csomagolásban érkezett meg a videokazetta szállítmány, és abból 10 db hiányzik. Az esetről a csoportvezető a vezérigazgató-helyettest azonnal tájékoztatta, és kizárólagos alapon feltételezték, hogy ez az áru 1987. január 22-én a reggeli órákban a felperes által vezetett gépkocsin az sz.-i bolt részére szállított áruk között van. Utasították az sz.-i bolt vezetőjét, hogy a rendőrség bevonásával a felperes által vezetett gépjárművet kutassák át. Az üzletvezető civilruhás nyomozókat és egyenruhás rendőröket hívott az egységbe. A szállítmány megérkezésekor S. Gy. egy reklámtáskában behozta a boltba a 10 db videokazettát, és eladásra felkínálta. Az eladó közölte, hogy egy személytől csak 5 db kazettát vehet meg, ezért S. Gy. az eladáshoz elkérte a felperes személyi igazolványát, majd valamennyi kazetta értékesítése után felvette a 3315 forint vételárat. Az alperes vezérigazgató-helyettese a felperest elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. Azt rótta a terhére, hogy a személyi igazolványát kölcsönadta más személynek áru értékesítése céljából, a vételi jegyet aláírta, ezzel is szabálytalanul járt el, mert a vételi jegyen szereplő cikkek nem a saját tulajdonát képezték. A felperesnek a fegyelmi határozat megváltozatása iránt előterjesztett kérelmét a munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította, amelynek megváltoztatása érdekében keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és a fegyelmi határozatot hatálytalanította. Kötelezte egyúttal az alperest, hogy a felperes részére 35 888 forint elmaradt munkabért és 4869 forint visszatartott nyereséget fizessen meg. Az ítélet indokolása szerint a bíróság jogerős ítéletében bűnösnek mondta ki S. Gy.-t kisebb értékre elkövetett lopás vétségében, és ezért pénzbüntetésre ítélte. A büntető ítélet megállapítása szerint S. Gy. indok megjelölése nélkül kérte el a felperes személyi igazolványát, aki azt odaadta, majd az 5 db videokazettáról az ő nevére kiállított vételi jegyet is aláírta abban a hiszemben, hogy a társa saját tulajdonú árut értékesít. Az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet 2. §-ának (1) bekezdése értelmében, aki a személyi igazolvánnyal kapcsolatos rendelkezéseket megszegi, pénzbírsággal sújtható. A jogszabály 2. §-ának (2) bekezdése értelmében az ilyen szabálysértés miatt az eljárás a rendőrség hatáskörébe tartozik. A rendőrhatóság a felperessel szemben nem indított eljárást. Összefoglalva: a felperes azzal, hogy személyi igazolványát munkatársa részére áru értékesítése céljából átadta, és a nevére kiállított vételi jegyet aláírta, nyilvánvalóan szabálytalanságot követett el, de ezek a cselekmények nem tekinthetők a munkaviszonnyal kapcsolatos kötelezettségszegésnek, ennélfogva a felperes fegyelmi felelősségre vonása jogszerűtlen volt. A helyreállított munkaviszonyra tekintettel az alperes köteles megfizetni a havi 7740 forint átlagkereset alapján a visszatartott munkabért és nyereséget. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 55. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegő dolgozóval szemben szabható ki fegyelmi büntetés. A munkafegyelem mint jogi fogalom azoknak a kötelezettségeknek a teljesítését kívánja meg, amelyek a dolgozót a munkaviszony alapján terhelik. E kötelezettségek keretében nemcsak valamely konkrét feladat ellátása tartozik, hanem azon túlmenően az is, amely jogszabály rendelkezésén, a szocialista erkölcs normáin, illetőleg a vállalat által jogszerűen kiadott utasításokon alapul. 177