Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

A megszervezett munka megtagadása jogszerűen vonja maga után a legsúlyosabb fegyelmi büntetés alkalmazását. A kifejtettek folytán a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperesek keresetét elutasította. (M. törv. II. 10 065/1987. sz., BH 1988/1. szám 15.) 157. A fegyelmi büntetés arányosságának kérdései (Mt. 55. §, 18. sz. IE.). A felperes 1970. augusztus 15-től az alperes alkalmazottja, az sz.-i olajfinomító állomáson dolgozik kocsivizsgáló munkakörben. S. I. állomásfőnök mint a fegyelmi jogkör gyakorlója az 1986. október 6-án hozott határozatával hat hónapi időtartamra féklakatosi munkakörbe helyezte a p.-i állomásra 19,40 forint órabérrel, ezáltal az órabérét 2,20 forinttal csökkentette. Azt rótta a terhére, hogy 1986. augusztus 26-án az éjszakai műszakban 22,30 óra után a munkahelyét három óra időtartamra engedély nélkül elhagyta, és üres sörösüvegeket tárolt az öltözőszekrényében. A munkaügyi döntőbizottság a felperesnek a fegyelmi büntetés enyhítése iránti kérelmét elutasította, amely határozat ellen keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság a döntőbizottság határozatát megváltoztatta és a felperes személyi órabérét 3,60 forinttal csökkentette, ugyanakkor az áthelyezés büntetést mellőzte. Enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy az alkoholellenőrzés a felperesnél a jelen esetben ittasságot nem állapított meg, továbbá hogy 1973 óta az alperes alkalmazottja, nős, egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Tekintetbe vette azt is, hogy áthelyezés esetén a felperes lakástámogatási esélyei csökkennek. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Legfelsőbb Bíróság 18. sz. Irányelvének III/5. pontja értelmében a fegyelmi vétségek között különös súllyal kell figyelembe venni a munkaidőben való munkavégzés elmulasztását, a munkahely engedély nélküli elhagyását. Az Irányelv 10. pontja szerint a fegyelmi büntetés célja olyan tudatformáló hatás kiváltása, amely alkalmas mind a fegyelmi vétséget elkövető dolgozók, mind a munkatársak esetleges további fegyelmezetlen magatartásának, fegyelmi vétségeinek megelőzésére. Ehhez nemcsak magát az elkövetett fegyelmi vétséget, hanem az eset összes - enyhítő, illetve súlyosbító - körülményeit is mérlegelni kell. Mindezek figyelembevételével a fegyelmi jogkör gyakorlójának olyan fegyelmi büntetést kell alkalmaznia, hogy az az elkövetett vétségnek a vállalatnál jelentkező súlyával arányos legyen. Lényeges a büntetés kiszabása előtt a dolgozó korábbi magatartásának vizsgálata. A gyakran fegyelmezetlen dolgozóval szemben a csekélyebb fegyelmi büntetés alkamazása nem érte el nála a kellő hatást. A bíróság - mérlegelési körében eljárva - csak akkor enyhítse az egyébként törvényes keretek között kiszabott fegyelmi büntetést, ha a munkaviszonnyal kapcsolatos kötelezettségek megszegésének, a munkáltató sajátosságainak, a dolgozó személyének körülményei összességükben azt nyomatékosan indokolttá teszik. A fegyelmi lapja szerint a felperest 1983-ban és 1985-ben „szigorú megrovás", 1986 májusában pedig ittas munkavégzés miatt „személyi alapbércsökkentés" fegyelmi büntetésben részesítették. Ez utóbbi fegyelmi büntetés végrehajtásának tartama alatt, 1986 augusztusában követte el az újabb súlyos fegyelmi vétséget. Ezek az előzményi adatok arra utalnak, hogy a felperessel szemben addig alkalmazott fegyelmi intézkedések nem érték el a kellő nevelő hatást. A vasútnál szükséges fokozottabb munkafegyelem biztosítása érdekében ezért korántsem volt eltúlzott a munkáltató részéről az addigiakhoz képest egy fokkal 175