Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

iést 6 hónapi 10%-os mértékű személyi alapbércsökkentés fegyelmi büntetésre enyhítette. Az ítéletének indokolásában megállapította: a felperes maga is elismerte, hogy annak a munkáltatói rendelkezésnek az ismeretében írta fel az útirendelvényre a fiktív casco biztosítási kötvényszámot, amely szerint csak az kap térítést a saját személygépkocsija használatáért, aki érvényes casco-biztosítással rendelkezik. A fegyelmi jogkör gyakorlója helytállóan értékelte a dolgozó javára és terhére szolgáló körülményeket és ennek során azt a tényt is, hogy a felperes fegyelmi vétsége nem egyeztethető össze vezetó'i beosztásával. Mindezek mellett enyhítő körülményként kellett értékelni az alperesnél kialakult azt a helytelen gyakorlatot, amely szerint nem ellenőrzik a casco-kötvények meglétét, és ez lehetőséget adott a felperesnek a cselekménye elkövetésére. Ezért az adott esetben enyhébb fegyelmi büntetés kiszabása indokolt. Az alperes által sem vitatottan indokolt volt a saját személygépkocsi használata. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A munkaügyi bíróság a peradatok alapján megalapozottan állapította meg, hogy a felperes a terhére rótt fegyelmi vétséget elkövette. Tudatában volt annak, hogy cselekménye jogellenes. Annak is tudatában kellett lennie, hogy beosztásánál fogva különösen súlyos fegyelmi vétséget valósít meg, amikor vállalati okiratokon sorozatosan valótlan adatokat tüntet fel. AzMt. 56. §-ának(l) bekezdése értelmében a fegyelmi eljárás során fel kell deríteni a dolgozó javára és terhére szolgáló körülményeket. A munkaügyi bíróság tévesen értékelte a felperes javára a casco biztosítási kötvények munkáltatói ellenőrzésének elmaradását. Ezzel összefüggésben elkerülte a figyelmét, hogy a felperes tudott a helytelen gyakorlatról, ennek megszüntetése érdekében azonban semmilyen intézkedést nem tett, sőt mint vezető éppen a saját felróható magatartásával erősítette azt. Az útiokmányokon valótlan kötvényszámok feltüntetésével évek óta szándékosan és tudatosan félrevezette feletteseit, folyamatosan és súlyosan megsértette az okirati és bizonylati fegyelmet. Következésként az ellenőrzés hiányát enyhítő körülményként nem lehet a felperes javára értékelni. Azt a súlyosító körülményt pedig, hogy a felperes a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett fegyelmi vétség miatt már egy ízben fegyelmi büntetésben részesült, a bíróság nem kellő súllyal értékelte, jóllehet megállapítható, hogy a felperes egy villáskulcs-készletét jogtalanul eltulajdonított, továbbá 1281 forint értékű ugyancsak vállalati tulajdont képező anyaghoz a bizonylati fegyelem súlyos megsértésével jutott hozzá. Emiatt őt az alperes 1979. augusztus 4-én hozott határozatával egy évi időtartamú személyi alapbércsökkentés fegyelmi büntetéssel sújtotta. Megállapítható tehát, hogy a felperes a bizonylati fegyelem megsértése tekintetében visszaeső munkafegyelemsértő volt. Ahhoz, hogy a kiszabott büntetés a kellő nevelő és visszatartó hatást elérje, az adott kötelezettségszegésnek a munkáltatónál jelentkező súlyát is értékelni kell. A perben felmerült adatok azonban nem nyújtanak alapot annak feltételezésére, hogy a felperes esetében - az egyébként is méltányos, minden enyhítő körülményt figyelembe vevő - áthelyezés fegyelmi büntetés további enyhítésével a kellő visszatartó, nevelő hatás biztosítható lenne. Figyelmen kívül hagyta a bíróság azt is, hogy a felperes munkakörének jellege miatt a folyamatosan elkövetett szándékos cselekmény rendkívül nagy súllyal jelentkezik az alperesnél, és a fegyelmi vétség tárgyi súlyával arányban nem álló, túlzottan enyhe büntetés kedvezőtlenül befolyásolná az alperes fegyelmi helyzetét. Tévedett tehát az eljárt munkaügyi bíróság, amikor a rendelkezésre álló adatokat, 157