Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

körülményeket nem okszerűen mérlegelte, és arra a megállapításra jutott, hogy az adott esetben az alperes által kiszabott fegyelmi büntetésnél enyhébb fegyelmi büntetés alkalmazása indokolt. A munkaügyi bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha a felperesnek a fegyelmi büntetés mérséklésére irányuló keresetét elutasítja. (M. törv. II. 10 317/1984. sz., BH1985/9. szám 363.) 145. Általában nincs helye akár a legsúlyosabb fegyelmi büntetés enyhítésének sem, ha a dolgozó munkaköri kötelezettségét munkaidő alatti italozással szegte meg. Különösen nem kerülhet sor a büntetés enyhítésére, ha a dolgozó munkaidő alatti italozás miatt korábban már figyelmeztetést vagy fegyelmi büntetést kapott (Mt. 55.§). A felperes 1976-tól volt az alperes alkalmazottja, boncmester munkakörben dolgozott. Az alperes intézeti vezető' fó'nó'vére mint a fegyelmi jogkör gyakorlója az 1984. június 15-én hozott határozatával elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A határozat indokolása szerint: Az osztályvezető' főorvos 1984. május 16-án jelentette a főigazgató főorvosnak, hogy a felperes többszöri szóbeli figyelmeztetés ellenére rendszeresen és egyre nagyobb mértékben fogyaszt szeszes italt munkaidő alatt. Ezen a napon is szinte az egész munkaidő alatt erősen ittas volt, ittasságával önmaga és munkatársai testi épségét veszélynek tette ki. A bejelentés miatt a felperes ellen 1984. május 29-én fegyelmi eljárás indult, személyes meghallgatásakor a fegyelmi vétségeit elismerte, és komoly ígéretet tett az italozás megszüntetésére. ígéretét nem tartotta meg, 1984. június l-jén 23 óra tájban bejött a munkahelyére, ahonnan erősen ittas állapotban Sz. R. műtőssegéd kísérte haza úgy, hogy ehhez az ügyeletes gépkocsit vette igénybe. O. K. segédnővért arra akarta rábírni, igazolja esti együttlétüket, mert így nem lehet rábizonyítani az 1984. június 1-jei esti munkahelyi italozást. Sorozatos italozó magatartásával súlyos fegyelmi vétséget követett el, és miután az előző, nevelő célzatú fegyelmi büntetés nem érte el a kívánt hatást, továbbá, mert a június 1-jei vétkes kötelezettségszegését már a fegyelmi eljárás alatt követte el, a munkáltató a legsúlyosabb fegyelmi büntetést alkalmazta. A felperesnek a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelme a fegyelmi büntetés mérséklésére irányult. Ebben elismerte a terhére rótt fegyelmi vétségek elkövetését, és kijelentette, hogy a munkaviszony fenntartása érdekében hajlandó alávetni magát elvonókúrának is. A munkaügyi döntőbizottság elutasította a kérelmet. Megállapította, hogy a felperes a terhére rótt fegyelmi vétségeket elkövette. Többszöri figyelmeztetés ellenére ismételten italozott munkaidőben a munkahelyén, május 16-án szinte az egész munkaidő alatt erősen ittas állapotban volt, a június 1-jei vétkes kötelezettségszegés értékelése nélkül is indokolt a legsúlyosabb fegyelmi büntetés hatályban tartása. A felperes a döntőbizottság határozata ellen keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Ebben azzal a kiegészítéssel tartotta fenn a kérelmében foglaltakat, hogy munkáját akkor is el tudja látni, amikor szeszes italt fogyasztott. Munkahelyéről egyszer sem küldték haza. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és a felperest 1984. június l-jétől hat hónapi időtartamra a fertőző osztályra fűtő munkakörbe helyezte át havi 3000 forint munkabérrel. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes közvetlen felettese a munkahelyen és munkaidőben történt italozásért áthelyezés fegyelmi büntetést javasolt. A felperes munkája ellen szakmailag nem merült fel kifogás, és a rábízott munkát 158