Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

ELSŐ RÉSZ MUNKAÜGYI JOGVITÁK I. Általános rendelkezések a) A jog rendeltetésszerű gyakorlása 1. A jog rendeltetésszerű gyakorlásával ellentétes a munkáltatói figyelmeztetés, ha a dolgozó helytelen munkavégzése alapvetően annak a következménye, hogy a munkáltató a folyamatos és biztonságos munkavégzés feltételeit nem biztosította (Mt. 2.,33.§). A felperes 1970. július l-jétől dolgozik az alperes alkalmazásában, hőkezelő munkakörben. A futóműgyáregység hőkezelő üzemében olyan munkadarabok megmunkálását végzi, amelyeket azok nagy súlya miatt csak targoncával lehet szállítani. A munkaterületen fennálló targonca- és targoncavezető-hiányra tekintettel kialakult gyakorlattá vált, hogy a folyamatos munkavégzéshez szükséges szállítást a targoncavezetői engedéllyel nem rendelkező gépkezelő dolgozók végzik. Ilyen körülmények között végezte a felperes 1984. október 29-én is a munkáját. A munkaterületen levő fékhibás villástargoncával anyagemelés közben a tűzcsapszekrénynek ütközött. Az ütközés folytán keletkezett kárt a felperes elhárította. Az alperes gyáregységvezető általános helyettese 1984. október 31-én a felperest írásbeli figyelmeztetésben részesítette. Felhívta egyúttal a figyelmét arra, hogy hasonló eset előfordulása esetén szigorúbb felelősségre vonást alkalmaz. A felperes kérelme a figyelmeztetés hatálytalanítására irányult, azt azonban a munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította. A döntőbizottság határozatának megváltoztatása érdekében a felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Ebben elismerte, hogy utasítás és targoncavezetői engedély hiányában kezelte a fékhibás targoncát. Az ilyen jellegű munkavégzés az üzem területén huzamosabb idő óta fennáll, a targonca fékhibáját pedig már korábban jelentette a feletteseinek. Figyelmeztetésére kizárólag a vezérigazgatóhoz korábban tett közérdekű bejelentése miatt került sor. Az alperes az ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását. Utalt arra, hogy a figyelmeztetés valós tényeken alapul. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét. Az ítélet indokolásának lényege szerint a figyelmeztetés ténybelileg megalapozott, és azt célozza, hogy a dolgozó semmilyen körülmények között se járuljon hozzá a szabálytalan munkavégzéshez, még akkor sem, ha a munkafeltételeket a vállalat nem biztosította. A figyelmeztetés kiadásának időpontjában a gyáregységvezető-helyettes nem tudott arról, hogy a felperes közérdekű bejelentést tett, a felperes nem bizonyította, hogy a ténybelileg megalapozott figyelmeztetés jogellenes eljárás következménye. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Helytállóan állapította meg a munkaügyi bíróság, hogy a figyelmeztetés nem fegyelmi büntetés, ennek ellenére téves az ügy érdemére vonatkozó álláspontja. A bíróság a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével jutott arra az álláspontra, hogy a figyelmeztetés indoka valós, ezért az egyúttal megalapozott is. A folyamatos munkavégzés feltételeinek megteremtése és az ahhoz szükséges munkaeszközök rendelkezésre bocsátása a munkáltató kötelessége (Mt. 33. §). //