Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét. Az ítélet indokolása szerint a felperes többletmunkája, az átmeneti jelleggel távol levő dolgozó tevékenységének elvégzése, az eredménytől függő prémiumban kompenzálódott. A felperes részére kifizetett 52 710 forint összegű prémium nagyságánál fogva is alkalmas arra, hogy helyettesítési díj pótlására szolgáljon. Az eredménykövetelmény túlteljesítése esetén járó személyes jövedelem mértekét a felek írásbeli megállapodása tartalmazza, amely szerint a felperest a többleteredmény 25%-ának 60%-a illeti meg. Ezen felüli juttatásra a felperes nem tarthat igényt, miután a távollét miatt visszatartott összeg sorsáról nem rendelkeztek a megállapodásban. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az egyes kereskedelmi egységek jöveielemérdekeltségű üzemeltetéséről szóló 57/1982. (X. 22.) MT rendelet 2. §-ának (1) bekezdése szerint jövedelemérdekeltségű az az üzlet, ahol a vezető a gazdálkodó szervezet által meghatározott önállósággal irányítja az áruforgalmat és a gazdálkodást, továbbá az üzleti gazdálkodás eredményéből a vezető és a jövedelemérdekeltségű üzemeltetésre vállalkozó dolgozók - munkabéren felül is - közvetlenül részesednek. E rendelet végrehajtásáról szóló 18/1982. (X. 22.) BkM rendelet 4. §-ának (1) bekezdése szerint a jövedelemérdekeltségű dolgozók alapbérben és az üzlet eredményes működésétől függően prémiumban (a továbbiakban együtt: munkabér), továbbá az eredménykövetelmény túlteljesítése esetén annak meghatározott hányadában részesülnek. A dolgozót jutalék nem illeti meg. A 4. § (4) bekezdése szerint az eredménykövetelményt meghaladó többleteredmény megállapodásban rögzített hányada a dolgozóknak a munkabéren felüli személyes jövedelme. Több dolgozó esetén a jövedelmi hányadot az érintett dolgozók alapbérének arányában vagy a megállapodásban rögzített más módon kell felosztani. A jogszabály e rendelkezéséből következik, hogy az eredménykövetelményt meghaladó többleteredménynek a megállapodásban rögzített hányada - amennyiben a megállapodás azt nem szabályozza eltérően - a jövedelemérdekeltségbe vont dolgozókat maradéktalanul megilleti. A többleteredmény felosztási módjának meghatározása a jövedelemérdekeltségbe vont dolgozók egymás közötti részesedésére vonatkozik, és nem érinti a többleteredménynek a vállalat és a dolgozók közötti megosztása arányát. A peradatokból kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperes által vezetett jövedelemérdekeltségű üzlet az eredménykövetelményt túlteljesítette, és ehhez mérten a többleteredmény 25%-a, vagyis 144 300 forint jár a felperesnek és az üzletvezetőhelyettesnek együttesen. A felperes keresetének jogalapja tekintetében a megállapodásnak az a kikötése irányadó, amely szerint az eredménykövetelmény túlteljesítése esetén a többleteredmény 25%-a a jövedelemérdekeltségbe vont dolgozókat illeti meg. Ez értelemszerűen a felperes részesedési arányának növelését jelenti, különben az alperes jogalap nélkül gazdagodna. A megállapodásban foglaltaknak a munkaügyi bíróság részéről ezzel ellentétesen történt értelmezése téves. Téves a munkaügyi bíróságnak az a megállapítása is, hogy a felperes a helyettese távolléte miatt végzett többletmunkájának ellenértékét a prémium kifizetésével kézhez kapta. A periratokból kétséget kizáróan megállapítható, hogy az 52 710 forint összegű prémium a felperest az eredménykövetelmény elérésekor abban az esetben is megillette volna, ha a helyettese távolléte miatt nem kényszerül többletmunka végzésére. (M. törv. II. 10 08511986. sz., BH 1987/1. szám 27.) 130