Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

az átszervezések vonatkozásában elvileg a két munkáltató állapodik meg előzetesen a dolgozók ebbe történő' beleegyezése reményében. Az adott esetben azonban ez szóba sem kerülhet. A jogszabály rendelkezésére figyelemmel annak sincs jelentősége, hogy a felperes áthelyezését esetleg az új munkáltató kezdeményezte, miután a 113/1981. (VII. 28.) IpM utasítás 14. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint az áthelyezést egyértelműen a hűségjutalmat folyósító munkáltatónak kell kezdeményeznie ahhoz, hogy a dolgozó azt követelhesse. Minthogy a perben kétségkívül bebizonyosodott, hogy az alperes a felperes munkaviszonyának áthelyezés útján történő megszüntetését nem kezdeményezte, a felperest nem illeti meg a bányászati hűségjutalom. Mindezekhez képest törvénysértő a munkaügyi bíróság ítélete. (M. törv. II. 10 103/1986 sz., BH 1987/1. szám 28.) g) Helyettesítési díj 105. A havidíjas dolgozót más munkaörű dolgozónak több alkalommal történő helyettesítése esetén a helyettesítési díj nem illeti meg, ha az egyes, egymástól elkülönülő helyettesítések időtartama egyfolytában harminc napon túl nem terjed. (AzMK118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított MK 16. számú állásfoglalás. Indokolását lásd MEH 1988. 34. o.) 106. A fizikai állományú dolgozót a helyettesítési díj a helyettesítés első napjától megilleti [Mt. 2. §, Mt. V. 59. § (2) bek., 17/1979. (XII. 1.) MüM r. 51. § (2)-(3) bek., 7/1967. (X. 8.) MüM r. 1. §]. A felperes 1970 július 1-től az alperes alkalmazottja, hőkezelő munkakörben dolgozik 28,60 forint órabérrel. Feladatkörébe tartozik az Ipsén többcélú kamrás kemence kezelése, üzemeltetése. Rendszeresen helyettesítette Cs. K. darabbéres csoportelszámolású dolgozót az Ipsén nikotráló berendezés üzemeltetésével. A felperes által üzemeltetett berendezés kiszolgálása (technológiailag megállapított létszámszükséglet) két főt igényel műszakonként. A létszámhiány miatt az alperes azonban csak egy dolgozót biztosít műszakonként. Ezen túlmenően a betanított gépkezelő helyett - annak távollétében - a szomszédos kemence kiszolgálását is el kellett végeznie, amely már nem munkaöri kötelezettsége, tehát műszakonként jelentős többletmunkát végzett. A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében az 1981. december 1-től 1984. november 30-ig terjedő időben teljesített helyettesítés díjának megállapítását és kifizetését kérte. A munkaügyi döntőbizottság elutasította a kérelmét. Megállapította, hogy a felperest a munkahelyi vezetője időnként más munkával is megbízta, ez azonban nem tekinthető helyettesítésnek, mert a kollektív szerződés értelmében a dolgozót írásban kell megbízni a helyettesítéssel, és ebben a feladatát rögzíteni kell. A felperes pedig ilyen írásbeli megbízást nem kapott, ezért a 23 710 forint összegű helyettesítési díj megfizetése iránti igénye alaptalan. A munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatása érdekében a felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, amely jogerős ítéletével elutasította a keresetet. ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes személyi alapbéren alapuló produktív bérezése időbérnek minősül, ezért a 17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 51. 116