Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

1983. december 31-ig tartó, határozott időre szóló munkaviszony jött létre. A felek 1984. március 12-én az eredeti munkaszerzó'dést 1984. december 31-ig meghosszabbították. A felperes a kérelmében előadta, hogy rendszeresen túlórázik, túlórapótlékot azonban nem kap, mert az alperes álláspontja szerint a munkaviszonyban álló nyugdíjasok nem jogosultak túlórapótlékra. Annak megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította a kérelmét. A határozat indokolása szerint a munkaszerződés értelmében a felperesnek délutáni és éjszakai műszakpótlék nem fizethető. A megállapított órabér ugyanis a pótlékot magában foglalja. A nyugdíjas dolgozók tehát csak az általuk teljesített órákért fizetendő órabérre jogosultak. A felperes a döntőbizottság határozatát a kérelmével azonos tartalmú keresettel támadta meg a munkaügyi bíróságnál. A keresetlevelében arra hivatkozott, hogy azok az őr-portás munkatársai, akik még nem szereztek nyugdíjjogosultságot, az általuk teljesített túlórákért 25-50, illetőleg 100%-os pótlékot kapnak. A döntőbizottság előtti eljárásban nem délutáni, illetőleg éjszakai műszakpótlék, hanem túlórapótlék megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Ha a havi törvényes munkaidejét már ledolgozta, és ezt követően az adott hónapban még dolgoznia kellett, az e napokon teljesített túlóráiért pótlék is megilleti. Az alperes a munkaszerződésben foglaltakra hivatkozással kérte a kereset elutasítását. A munkaviszonyban álló nyugdíjasokat ugyanis úgy bérezik, hogy az általuk teljesített havi óraszámot az órabérükkel megszorozzák. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével megváltoztatta a döntőbizottság határozatát, és kötelezte az alperest, hogy a felperesnek túlórapótlék címén 2370 forintot fizessen meg. ítéletének indokolása szerint az Mt. 37. §-ának (2) bekezdése értelmében a munkaidő - a heti munkaidő tartamának alapulvételével - több heti, havi vagy évi keretben is meghatározható. Az Mt. V. 43. §-ának (1) bekezdése szerint túlmunka a dolgozó napi munkaidejét meghaladó munka. Ha pedig a napi munkaidő nincs előzetesen munkanapokra beosztva, a heti, a havi vagy évi munkaidőkereten felül végzett munka minősül túlmunkának. E jogszabályok nem tesznek különbséget az aktív és a nyugdíjas dolgozók között. A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 74. számú állásfoglalásából is következik, hogy a munkaviszonyban álló nyugdíjas mindazokra a járandóságokra jogosult, amelyek azonos feltételek mellett a nem nyugdíjas dolgozókat megilletik. Elfogadhatatlan az alperesnek az az álláspontja, hogy a munkaszerződés szerint a felperesnek annyi órát kell kifizetnie alapórabérrel, ahány órát a felperes az adott hónapban dolgozott, függetlenül attól, hogy mennyi a havi munkaidőkerete. Megállapítható, hogy a felperes 1983. november 16-tól 1984. augusztus 31-ig összesen 549,5 túlórát teljesített. Órabére 1983. november 16-tól 1984. július l-ig 17 forint volt, 1984. július 1-től pedig 18,50 forint. A 17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 29. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerint a dolgozót a túlmunka idejére rendes munkabére és ezen felül - a (2) bekezdés szabályai szerint - pótlék illeti meg. Az ugyanazon a napon teljesített túlmunka első két órájára 25%, a további két órájára 50%, az ezt meghaladó időtartamra pedig 100% pótlék jár. Az Mt. V. 43. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében túlmunka a dolgozó napi munkaidejét meghaladó munka, ha pedig a napi munkaidő előzetesen munkanapokra beosztva nincs, a heti, havi vagy évi munkaidőkereten felül végzett munka 109