Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

A 17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 29. §-ának(l)és (2) bekezdése szerint a túlmunka idejére a dolgozót a rendes munkabére és ezen felül a (2) bekezdés szabályai szerint pótlék illeti meg. A műszaknapló alapján készült kimutatás szerint a felperes 1981. szeptember hónapban a kötelező 130 órán felül 133 óra, december hónapban 91 óra, 1982. év júliusában pedig 130 óra, a törvényességi szakban pedig felmerült, hogy 1982 szeptemberében 35 óra túlmunkát teljesített. Tévedett tehát a munkaügyi bíróság, amikor a havi órakereten felül teljesített munkát nem számolta el túlmunkaként. Az így végzett munkaórákat az alperes jogszabálysértő' módon, a felperest megillető pótlékolt díjazás nélkül számolta el. //. Ugyancsak jogszabályt sértett a munkaügyi bíróság, amikor a felperes 1983. évi szabadságát betudta a felperes által nem teljesített 120 órába. Az 5/1981. (XII. 29.) ÁBMH rendelkezés 4. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a dolgozó munkaviszonya év közben megszűnik és a munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadságot nem kapta meg, azt pénzben kell megváltani. Amennyiben a munkáltató több munkabért fizetett a dolgozónak, mint amennyi őt a ténylegesen ledolgozott munkaórák alapján megillette, a többletet a munkáltató a tévesen kifizetett munkabér visszakövetelésének szabályai szerint követelheti vissza [Mt. V. 65. § (1) bek.]. A 17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 39. §-ának(2) bekezdése szerint, ha a dolgozó a munkaszüneti napon munkát végez, az Mt. 41. §-ának (2) bekezdésében említett díjazáson felül az aznapi munkáért járó díjazás is megilleti. A munkaügyi bíróság nem adta indokát annak, hogy miért mellőzte az elszámolás felülvizsgálatát, és miért nem foglalkozott a felperes munkaszüneti napokon végzett munkájának díjazására, valamint az éjszakai pótlék kifizetésére vonatkozó keresetével. E kereseti kérelmekkel a munkaügyi bíróság érdemben nem is foglalkozott, holott a bíróság döntésének ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi követelésre [Pp. 213. § (1) bek.]. IV. Az Mt. V. 42. §-a szerint éjszakai munkának minősül az este 22 órától reggel 5-6 óráig, napi három műszak esetén a harmadik műszakban végzett munka. A 17/1979. (XII. l.)MüM rendelet 27. §-ának (1) bekezdése értelmében az éjszakai pótlék - ha jogszabály annak fizetését nem tiltja, illetve mértékét eltérően nem állapítja meg - 10%. Kollektív szerződés ennél magasabb mértékű éjszakai pótlékot is megállapíthat. A költségvetési szerveknél dolgozókra a 21/1979. (XII. 28.) MüM rendelet vonatkozik, melynek 5. §-a szerint a költségvetési szerv dolgozója részére éjszakai pótlék nem jár. Ez alól kivételt képeznek azok a fizikai dolgozók, akik rendszeresen éjszakai műszakban dolgoznak. Őket személyi alapbérük 10%-ának megfelelő éjszakai pótlék illeti meg. A felperes rendszeresen éjszakai műszakban dolgozott, és munkaköre alapján fizikai dolgozónak kell tekinteni, tehát éjszakai pótlékra jogosult. (M. törv. II. 10 260/1984. sz., BH 1985/6. szám 248.) 101. Annak a dolgozónak, akinek a munkaidejét havi keretben állapították meg, a havi keret teljesítése utáni napokon végzett munkája túlmunkának minősül. Az ugyanazon a napon teljesített túlmunka első két órájára huszonöt százalékos, a további két órára ötven százalékos, az ezt meghaladó időtartamra pedig száz százalékos pótlék jár [Mt. 37. §(2) bek.,Mt. V. 43. § (1) bek., 17/1979. (XII. 1.) MüM r. 29. §, MK74. sz.]. A felperes 1983. november 16-tól dolgozik az. alperes alkalmazásában nyugdíjas , őr-portásként. Havi munkaidőkerete 191 óra. 12 óra munkavégzés után 24 óra szabadidő illeti meg. A peres felek között 1983. november 16-án létrejött munkaszerződés szerint a felperes órabérét az alperes 17 forintban állapította meg. A felek között 108