Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

sára. A munkaidőt havi 125 órában határozták meg, a személyi alapbért pedig havi 1500 forintban. A munkaszerződést az 1981., az 1982. és az 1983. években mindig egy évre megújították. A havi munkaidőt az 1981., és 1982. években 130 órában, az 1983. évben pedig 136 órában állapították meg. A munkabér 1981-ben havi 1600 forint, 1982-ben 1700 forint, 1983-ban pedig 1900 forint volt. A felperes az alapbéren felül évente különböző összegű jutalmakban részesült. Az alperesnél négy éjjeliőr dolgozott, a kialakult gyakorlat szerint a hónap első két hetében két, a hónap második két hetében ugyancsak két őr látta el a feladatokat, egymást folyamatosan váltották. Amennyiben valaki nem tudta ellátni a szolgálatát, a másik párból hívtak be egy éjjeliőrt. Az általa ledolgozott órákat nem tekintették túlmunkának, hanem az alkalmi munkások külön béralapjából fizették az eredeti szerződés szerinti alapbérrel. Előfordult, hogy a felperes és munkatársai nem dolgozták le a munkaszerződés szerinti havi óraszámot, vagy annál többet dolgoztak, ennek ellenére a teljes havi munkabért kapták. A jelenléti ívek alapján év végén összesítették a havonta teljesített munkaórákat, a többleteket és a hiányokat kompenzálták, az úgy kapott egyenleget pedig - az esetleges hiányt vagy a többletet - átvitték a következő évre. Ilyen módon a felperesnek az 1980. évben 4 óra többlete keletkezett, amit átvittek az 198l-es évre. Ekkor a felperesnek 1560 órát kellett volna dolgoznia, helyette 1572 órát dolgozott, így összesen 16 óra többlete keletkezett, amit átvittek 1982-re. A felperes 1982-ben a szerződés szerinti 1560 óra helyett csak 1551 órát dolgozott, a 9 óra hiányt az előző évről áthozott 16 óra többlettel kompenzálták. Az így keletkezett 7 óra többletet az évi rendes fizetett szabadságával együtt elszámolták és kifizették. A felperes munkaszerződését 1983. november 8-án megszüntették. Eddig az időpontig a felperesnek 1360 órát kellett volna dolgoznia, de csak 1240 órát teljesített. A hiányzó 120 órát az alperes beszámította a felperes 10 hónapra járó 113 óra szabadságába. A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében 1981. évtől kezdődően túlmunkadíj, éjszakai pótlék és műszakpótlék kifizetését kérte. Sérelmezte, hogy az 1983. évi szabadságát nem kapta meg, és kérte a fizetett ünnepekre pótlékolt órabérrel való elszámolását. A munkaügyi döntőbizottság elutasította a felperes kérelmét. A döntőbizottság határozatának megváltoztatása végett a felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét. Megállapította, hogy helytelenül történt az úgynevezett helyettesítés elszámolása, mégsem találta azonban szükségesnek az elszámolás felülvizsgálatát, mert úgy ítélte meg, hogy a havonta változatlan és teljes összegben fizetett munkabér és a pótlékok nélkül fizetett úgynevezett alkalmi munkabér hosszabb idő alatt szükségképpen kompenzálta azt, hogy adott esetben a felperes a kötelező havi óraszámnál kevesebbet teljesített. Az éjszakai, valamint a műszakpótlék pedig azért nem járt a felperesnek, mert az éjjeliőri szolgálat ügyeleti jellegű munka. Az 1983. évi szabadságelszámolást a munkaügyi bíróság úgy tekintette, mintha a felperes már előtte kivette volna a szabadságát, és arra a munkabérét is megkapta volna. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. /. Az Mt. V. 43. §-ának (1) bekezdése szerint túlmunka a dolgozó napi munkaidejét meghaladó munka, ha pedig a napi munkaidő előzetesen munkanapokra beosztva nincsen, a heti, havi vagy évi munkaidőkereten felül végzett munka minősül túlmunkának. 107