Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

A határozat elien a felperes keresetlevelet terjesztett elő a munkaügyi bírósághoz, amelyben a visszafizetési kötelezettség alóli teljes mentesítését kérte. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a fizetési felszólítást hatályon kívül helyezte. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes a kollektív szerződés rendelkezése alapján volt köteles a szóban levő középfokú szakmai képzettséget megszerezni. A 23/1974. (IX. 4.) MüM számú rendelet 10. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint azonban nem lett volna lehetőség tanulmányi szerződés megkötésére. Ezért a szerződés érvénytelen. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Tévedett a munkaügyi bíróság, amikor a felek között a tanulmányi támogatás körében keletkezett jogvitát a 23 1974. (IX. 4.) MüM számú rendelet (R) 10. §-ának figyelembevételével bírálta el. E jogszabály ugyanis a 6—9. §-okban a felsőfokú oktatási intézményekben tanulók tanulmányi kedvezményei tekintetében tartalmaz előírásokat. A felperes nem iskolarendszerű tanfolyam elvégzésére kötött tanulmányi szerződést, ezért a felek jogvitáját az említett rendelet 20—21. §-ainak rendelkezései alapján kell eldönteni. Az R. 20. §-ának rendelkezései azokban az esetekben alkalmazhatók, ha a dolgozó a vállalat, illetőleg hozzájárulásával társadalmi szerv kötelező kijelölése alapján vesz részt tanfolyamon. A perben nem merült fel adat arra, hogy a felperes az alperes kötelező kijelölése alapján iratkozott volna be a terv és beruházói tanfolyamra. E tanfolyam anyagát — munkakörére tekintettel — jogszabály, illetőleg a kollektív szerződés kötelező előírása alapján kellett elsajátítania. A felperest tehát az R. 20. §-ának (1) és (3) bekezdésében előírt és az alperes által adott kedvezmények az R. 21. §-a szerint megkötött tanulmányi szerződés alapján illették meg. Ezt a tanulmányi szerződést azonban a felperes — azon túl, hogy vizsgakötelezettségének sem tett eleget (R. 18. §) — megszegte azzal, hogy munkaviszonyát a vállalt határidő előtt megszüntette. Ezzel összefüggésben nem vehető figyelembe a felperes által a per során előadott az az indok, hogy munkaviszonyát azért szüntette meg, mert nyilvánvalóvá vált osztályvezetői kinevezésének elmaradása. A tanulmányi szerződés megkötésére ugyanis munkaköri érdekei miatt került sor, de ilyen szerződés hiányában is köteles lett volna a szóban levő képzettségét megszerezni, ha munkakörében kívánt maradni. Mindezekre tekintettel a munkaügyi döntőbizottság járt el helytállóan, amikor a felperest a tanulmányi támogatás időarányos részének visszafizetésére kötelezte. A munkaügyi bíróság tehát akkor járt volna el helytállóan, ha a felperes keresetét elutasítja. (M. törv. II. 10 137 1983. sz. BH 1983/10. szám 420.) 66. Ha a felek a tanulmányi szerződésben nem rendelkeztek arról, hogy a szerződés alapján a munkáltatónál munkaviszonyban eltöltendő idő tartamát mely időponttól kezdődően kell számitani, e kérdésben a joaszabály rendelkezése irányadó, és az időtartamot a dolgozó végzettségének, illetve képesítésének megszerzése időpontjától kell számítani [Mt. 74