Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

Az alperes a felperest a szerződés megkötésének időpontjában ügyfélszolgálati előadó munkakörbe helyezte. Miután a felperes a diplomáját megszerezte, ügyfélszolgálati főelőadónak nevezték ki és a munkabérét 200 forinttal megemelték. A felperes munkaviszonya egy mezőgazdasági termelőszövetkezethez áthe yezésévei szűnt meg. A termelőszövetkezetben jogi előadó munkakörben alkalmazták. Munkaviszonyának megszűnése miatt az alperes a nyújtott tanulmányi támogatás aranyos részének, 5212 forintnak visszafizetésére hívta fel. Emiatt arra hivatkozással fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz, hogy az alperes nem foglalkoztatta a képzettségének megfelelő munkakörben. A döntőbizottság határozatával elutasította a tanulmányi támogatás viszszafizetésének kötelezettsége alól való mentesítésére irányuló kérelmét. E döntés megváltoztatására irányuló keresetlevele alapján a munkaügyi bíróság ítéletével részben megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát és a felperes által visszafizetendő támogatás összegét 4280 forintra mérsékelte. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Az ítélet indokolásának lényege szerint az alperes a vezérigazgatói utasításra figyelemmel eleget tett a tanulmányi szerződésben a felperes munkakörét illetően vállalt kötelezettségének. Ezért a felperes szegte meg a tanulmányi szerződést. Minthogy azonban az alperes által a tanulmányi szerződés megkötése előtt nyújtott támogatás értéke nem számítható be a szerződés alapján visszafizetendő összegekbe, a felperes 932 forinttal kevesebbet tartozik az alperesnek kifizetni. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. V. 11. §-ának (2) bekezdésében előírt szabály szerint a munkáltatónak a tanulmányi szerződésben vállalnia kell, hogy a dolgozót a megszerzett végzettségének, illetőleg képesítésének megfelelő munkakörben foglalkoztatja. A felek által kötött tanulmányi szerződésben az alperes vállalta, hogy a felperest — tanulmányai befejezését követően — a jogszabály által meghatározott munkakörben helyezi el. A peres felek között a jogvita ennek megtörténte, illetőleg elmulasztása körében merült fel. Meghatározott szakmai képesítést a megfelelő tanintézetek (ide értve a felsőfokú tanintézeteket is) adnak. Az e tanintézetekben szerzett ismeretek — szakmai szempontból — kizárólag az ilyen tanulmányokhoz kapcsolódó munka ellátását teszik lehetővé. A képesítést szerzett dolgozók tehát csak abban az esetben fejthetik ki az iskolai tanulmányaiknak megfelelő szakmai tevékenységüket, ha azt a végzettségüknek megfelelő munkakörben gyakorolhatják. Az ügyfélszolgálati munkakör azonban — jellegét tekintve — semmiképpen sem olyan munkakör, amely megfelelne a felperes szakirányú képesítésének. Önmagában az a körülmény, hogy az említett vezérigazgatói utasítás a szóban levő munkakör betöltésére lehetőleg felsőfokú végzettségű dolgozó alkalmazását írja elő, nem jelenti azt, hogy az ebben a munkakörben alkalmazni kívánt felperes a végzettségének megfelelő munkakörben dolgozott volna. Ebből pedig következik, hogy a felperes nem szegte meg a tanulmányi 71