Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

ható el attól, hogy a munkaügyi vitákban eljáró szervektől kérje az őt fizetésre felhívó határozat hatálytalanítását. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás a következők szerint alapos. Elöljáróban emeli ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy helytálló a munkaügyi döntőbizottságnak a hatáskör kérdésében kifejtett álláspontja, tévedett mégis, amikor határozatának indokolásában — az ügy érdemére vonatkozó — olyan megállapítást tett, amely szerint az alperes nem követett el szerződésszegést. A munkaügyi döntőbizottság ezt azért nem állapíthatta volna meg, mert a többször módosított és kiegészített 7/1972. (IX. 15.) MM számú rendelet 19. §-a értelmében a nappali tagozaton iskolai képzésben részt vevőkkel kötött tanulmányi szerződésekkel kapcsolatos jogviták elbírálása a bíróság — tehát nem a munkaügyi vitákat eldöntő szervek — hatáskörébe tartozik. A munkaügyi bíróság ezért akkor járt volna el helytállóan, ha ítéletében mellőzi a munkaügyi döntőbizottság határozata indokolásának a felperes megfelelő munkakörben foglalkoztatásával összefüggő megállapítását. A per adatai alapján megállapítható továbbá, hogy a felperes kereseti kérelme a munkabéréből már levont 3411 forint visszafizetésére is irányult. Kétségtelen, hogy az alperes nem a munkaviszonyból eredő, tehát nem munkajogi természetű követelést érvényesített a felperessel szemben, de követelését a levont munkabérből elégítette ki. Erre figyelemmel pedig nem zárható el a felperes attól, hogy a munkaügyi vitákban eljáró szervektől kérje az őt fizetésre felhívó határozat hatálytalanítását, valamint az alperesnek a már levont összeg visszafizetésére való kötelezését. A munkaügyi bíróság azonban teljes egészében figyelmen kívül hagyta a felperesnek ezt a kereseti kérelmét, ehhez képest pedig nem észlelte, hogy a munkaügyi döntőbizottság — kérelem hiányában — nem hozott döntést ebben a kérdésben. (M. törv. II 10 227/1981/2. sz.) 58. A munkaviszonynak a tanulmányi szerződésben kikötött idő eltelte előtti megszüntetése esetén a dolgozó az addig nyújtott támogatásnak megjelelő összeget abban az esetben is köteles megtéríteni, ha a munkáltató hozzájárult a dolgozónak más munkáltatóhoz való áthelyezéséhez [Mt. 21. §(2) bekezdés, Mt.V.ll.§ (2)—(3) bek.]. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A vállalatoknak fontos érdeke, hogy termelési feladataik teljesítésére rendelkezésükre álljanak alkalmas szakemberek, akiknek az utánpótlásáról is gondoskodni kell. Ennek egyik módja, hogy a vállalat saját anyagi eszközeivel támogatja az arra alkalmas dolgozóinak magasabb szintű továbbképzésben való részvételét. Ezt teszi lehetővé az Mt. 21. §-ának (2) bekezdése, amely szerint a munkáltató a szakember-szükségletének tervszerű biztosítása érdekében tanulmányi szerződéseket köthet. Az Mt. V 11. §-ának (2) bekezdése szerint a tanulmányi szerződésben a munkáltatónál — a tanulmányok befejezése után — munkaviszonyban kötelezően eltöltendő idő tartamát a támogatás mértékétől és idejétől függően kell meghatározni. Ez az idő a felsőfokú oktatásban való részvétel esetén a támogatás időtartamánál nem lehet hosszabb. A (3) bekezdés szerint, ha a támogatásban részesülő személy a megha64