Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

fordult annak megállapítása végett, hogy a munkaviszonya határozatlan idejű. A munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében ezen kívül orvosvezetői pótlék utólagos megállapítását és visszamenőleges, valamint jövőbeni folyósítását is igényelte. A munkaügyi döntőbizottság határozatában megállapította, hogy a fel­peres munkaviszonya határozott idejű. A vezetői pótlékra vonatkozó igényt azzal az indokolással utasította el, hogy a felperes a korábbi munkaköré­ben a vezetői pótlékot megkapta, az új beosztásban pedig vezetői pótlék nem illeti meg. A felperes a munkaügyi döntőbizottság határozata elleni keresetet ter­jesztett elő. A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy a felek között fenn­álló munkaviszony határozatlan idejű. Indokolása szerint a felperes mun­káltatója mindig az alperes volt, s a felek a munkaszerződés módosításával csupán a felperes vezetői munkakörét szüntették meg. Az orvosvezetői be­osztás megszűnése pedig nem eredményezte a határozatlan idejű munka­viszony megszűnését. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az egyes orvosok munkaviszonyáról szóló 1975. évi 22. számú tvr. 2. §-a értelmében az egészségügyi miniszter ágazati irányítása aiá tartozó egész­ségügyi és szociális intézmény orvosvezetője (főigazgató, igazgató, igazga­tó-helyettes, osztályvezető főorvos: a továbbiakban orvosvezető) vezetői feladatát 4 évi időtartamra szóló kinevezés alapján látja el. A kinevezés több ízben meghosszabbítható. Orvosvezetői kinevezést csak határozatlan időre alkalmazott főorvos kaphat. Az orvosvezetői beosztás megszünteté­se a határozatlan idejű munkaviszonyt nem érinti. A tvr. 1. § (1) bekezdése ugyanakkor kimondja, hogy az egészségügyi mi­niszter ágazati irányítása alá tartozó kórházban, gyógyintézetben az ad­junktus, az alorvos, a segédorvos, és az orvosgyakornok, továbbá orvostu­dományi egyetemen és- az Orvostovábbképző Intézetben a docens, az ad­junktus, a tanársegéd, a klinikai orvos és orvosgyakornok munkaviszonya határozott időre létesül. A törvényerejű rendelet végrehajtására kiadott — 7/1978. (VIII. 8.) EüM számú rendelettel módosított — 13/1975. (XII. 6.) EüM számú rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 8. §-a szerint az orvosvezetői kinevezés megszűnik, ha a) a négy év lejár és a kinevezést nem hosszabbították meg, b) az orvos a 65. életévét betöltötte, c) az orvosvezető és a munkáltató megegyezik, d) a munkaviszony megszűnik. A Vhr. 9. §-a értelmében, ha az orvosvezetői kinevezés a 8. § a)—Cj pontjaiban meghatározott valamely oknál fogva szűnik meg, a kinevező szerv az intézeten belül az orvos megfelelő foglalkoztatásáról gondoskodik, vagy az orvos kérelmére — az érdekeltek közös megegyezésével — má­sik intézetbe (szervhez) áthelyezi. Az idézett rendelkezések egybevetéséből az következik, hogy az orvos­vezetői beosztás megszűnésével nem jár együtt az orvos határozatlan ide­jű munkaviszonyának a megszűnése, ha azonban a korábbi orvosvezető az érdekeltek közös megegyezésével olyan munkakörbe kerül, amely a jog­szabály értelmében határozott időre szól, a határozatlan idejű munkavi­szony is határozott idejűvé alakul át. 43

Next

/
Thumbnails
Contents