Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

A peres iratokból megállapítható, hogy a felek — a tüdőgondozó intézet megszűnése miatt — a felperes munkaszerződését egyetértéssel módosították, amely szerint a felperes a tüdőgondozó intézetbe kerül áthelyezéssel adjunktusi munkakörbe. Ezt a megállapodást ugyan írásban nem rögzítették, de mint tényt a felperes maga is elismerte a munkaügyi döntőbizottsági tárgyaláson, amikor úgy nyilatkozott, hogy nem volt más választása, állásra volt szüksége. A megállapodás tényleges megtörténtét igazolja az is, hogy a felperes 1980. májusában az új munkakörében és munkahelyén a munkát felvette. A Vhr. 1. §-a úgy rendelkezik, hogy a kórházi (gyógyintézeti) adjunktus munkaviszonya határozott időre, 4 évre létesül. A (2) bekezdés szerint ez a szabály érvényesül a kórház-rendelőintézeti, a szakkórházi-gondozóintézeti adjunktusi munkakörre is. Az adjunktusi munkakör elfogadásával tehát a felperes munkaviszonyának időtartama is módosult a jogszabály kötelező rendelkezésének megfelelően akkor is, ha az érdekeitek között az áthelyezésre vonatkozóan létrejött megegyezés a munkaviszony tartamát kifejezetten nem is érintette. A munkaügyi bíróságnak tehát a fentiekre tekintettel a felperes keresetét el kellett volna utasítania, azzal, hogy a felperes és az alperes között a munkaszerződést közös megegyezéssel módosították. (M. törv. I. 10 362/ 1981/3. sz.) d) Bedolgozói jogviszony 31. Ha a bedolgozók éveken át a jogszabályokban a biztosított foglalkoztatás szabályai és feltételei szerint tettek eleget munkavégzési kötelezettségüknek, e jogviszonyuk — írásbeli megállapodás hiánya ellenére — társadalombiztosítási szempontból nem hagyható figyelmen kívül. A munkaügyi bíróság a felperesek keresetét részben találta teljesíthetőnek. Álláspontja szerint a felperesek rendszeresen és folyamatosan végeztek bedolgozói munkát a keresetükben megjelölt időben, amelyért havi 800— 1300 forint bért kaptak. A bedolgozók foglalkoztatásáról szóló 10/1981. (IX. 29.) MüM számú rendelet 23. §-ának (1) bekezdése szerint a munkakönyvbe be kell jegyezni az 1968. január 1. napja után bedolgozói jogviszonyban töltött időből a biztosított bedolgozói jogviszony időtartamát és a bedolgozó teljesítménye alapján a biztosított bedolgozói jogviszonnyal egy tekintet alá eső, a munkáltató által igazolt éveket. A felperesek ilyen biztosított bedolgozói jogviszonyban álltak, ezért az 1968. január 1-től fennállott jogviszonyuknak munkaviszonyként történő elismerésére a hivatkozott rendelet lehetőséget ad, a korábbi évekre vonatkozóan viszont nem. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás a következők szerint alapos. Helytálló a munkaügyi bíróságnak az az álláspontja, hogy a felpereseknek az 1968. január 1-ét követően bedolgozói jogviszonyban töltött idejét munkaviszonyban töltött időként kell elismerni. Az 1968. január 1-ét megelőzően bedolgozóként eltöltött évek beszámítására viszont — jogszabályi lehetőség hiányában — valóban nincs lehetőség. 44