Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

Helytálló a törvényességi óvásnak az a megállapítása, amely szerint a felperes kérelme határozatlan időre szóló munkaviszony létrejöttének a megállapítására irányult, erre az igényre tehát a rövidebb jogorvoslati határidő nem vonatkozik. Az ügy érdemét illetően pedig egyfelől dr. K. J. tanúnak abból az előadásából, hogy a felettese kijelentete: a felperes 1979. április 1. napjától munkaviszonnyal nem rendelkezik, továbbá abból a tényből, hogy a felek 1979. április 21. napján, de 1979. április 1. napjára visszamenő hatállyal újabb határozott időre szóló szerződést kötöttek egymással, másfelől pedig a felperesnek az újabb szerződés megkötésével kapcsolatos magatartásából, illetőleg abból, hogy a szerződést azért írta alá, hogy munkabérét megkaphassa s tisztázhassa magát a felmerült ügyben, egyértelműen megállapítható, hogy a felek az 1979. április 21. napján létrejött munkaszerződés megkötésekor ugyanabban, nevezetesen abban a téves feltevésben voltak, hogy közöttük 1979. április 1. és 21. napja között munkaviszony nem áll fenn. A kifejtettekhez képest egyik fél sem volt tudatában annak, hogy a korábban 1979. március hó 1. napján létrejött és 1979. március hó 31. napjáig szóló munkaviszony — amiatt, hogy a felperes munkája irányításával megbízott dolgozó tudtával egy munkanapot meghaladóan tovább dolgozott — a korábban hatályos Mt. V. 21. §-ának (3) bekezdésében foglalt jogszabály kötelező erejénél fogva határozatlan idejűvé vált. Minthogy a munkajogban is érvényesülő általános jogelv szerint, ha a felek a szerződéskötéskor ugyanabban a téves feltevésben voltak, a szerződés érvényességét bármelyik fél vitathatja, és miután a kifejtettek szerint a kérdéses szerződés érvénytelensége aggálytalanul megállapítható, a felek jogviszonyát úgy kell tekinteni, mintha 1979. április 21. napján nem jött volna létre közöttük megállapodás. Ebből következik, hogy az újabb határozott időre kötött, de érvénytelen munkaszerződésben megjelölt határidő eltelte a határozatlan idejű munkaviszony fennállását nem érintette. (M. törv. II. 10 265/1980/2. sz., BH 1981/2. szám 81.) 30. Az orvosvezetői beosztás megszűnésével nem jár együtt az orvos határozatlan idejű munkaviszonyának megszűnése. Ha azonban a korább orvosvezető — közös megegyezés alapján — olyan munkakörbe kerül, amely a jogszabály értelmében határozott időre szól, a határozatlan idejű munkaviszony is határozott idejűvé alakul át [1975. évi 22. sz. tvr. 1. § (1) bek. 2. §, 1/1918. (VIII. 8.) EüM sz. rendelettel módosított 13/1915. XII. 6.) EüM sz. rendelet 8. §, 9. §]. A felperes tüdőgondozó intézet vezető főorvosa volt. Munkaviszonya ha- * * tározatlan időre szólt. A tüdőgondozó intézet megszűnt. Az alperes ezért felajánlotta a felperesnek, hogy a személyi alapbérének változatlanul hagyásával a tüdőgyógyintézetben adjunktusi munkakörben alkalmazza. A felperes ezt az ajánlatot elfogadta, de a munkahelyét — a gyermekgondozás miatti távolléte okából — csak később foglalta el. A kinevezési okirat szerint a felperes adjunktusi munkakörre szóló munkaviszonya határozott idejű. A felperes előbb az alpereshez, majd a munkaügyi döntőbizottsághoz 42