Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

arra, hogy az Mt. V. 37. §-ának (4) bekezdése szerint4 a dolgozó a munkából való távolmaradását köteles közvetlen felettesének tudomására hozni. A felperes 1977. szeptember 26-án csupán három napra kért szabadságot, ezzel szemben még további két napig nem jelent meg a munkahelyén, márpedig ha további szabadságra lett volna szüksége, ezt kötelessége lett volna előre bejelenteni. Mivel ezt nem tette, fegyelmi vétséget követett el, amellyel arányban áll a kiszabott fegyelmi büntetés. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 63. §-ának (3) bekezdése értelmében a munkaügyi döntőbizottság elnökét és elnökhelyettesét, tagjait és póttagjait a szakszervezeti tisztségviselők számára biztosított védelem illeti meg. Az Mt. V. 7. §-ának (3) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a munkajogi védelem időtartama alatt a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges a tisztségviselő elleni fegyelmi eljárás megindításához is. Az eljáró munkaügyi bíróságnak észlelnie kellett volna, hogy a megyei tanács munkaügyi döntőbizottságának elnöki teendőit ellátó felperes esetében a felsőbb szakszervezeti szervnek a fegyelmi eljárás megindításához szükséges hozzájárulása hiányzott. Az alperes a fegyelmi határozat meghozatala után egy hónappal, 1977. november 26-án szerzett be egy írásbeli nyilatkozatot az szb-titkártól, mely szerint az alperes a fegyelmi eljárás megindítását szóban bejelentette, és azt a titkár tudomásul vette, illetve nem tett ellene észrevételt. A felettes szakszervezeti szerv hozzájárulását azonban az idézett rendelkezésekből kitűnően előzetesen, a fegyelmi eljárás elrendelése előtt kell a munkáltatónak kikérnie. A jogszabályból az is következik, hogy nem elegendő csupán a felettes szakszervezeti szerv egyik tisztségviselőjének, pl. a szakszervezeti titkárnak a hozzájárulása, hanem a fegyelmi eljárás megindítását a felettes szakszervezeti szervnek mint testületnek kell engedélyeznie, és ezt a munkáltatóval írásban kell közölnie. A jogszabály e szigorú rendelkezését az indokolja, hogy a szakszervezeti tisztségviselők a tisztségük betöltése során gyakran kerülhetnek olyan helyzetbe, amikor a gazdasági vezetővel szemben kénytelenek állást foglalni. Az esetleges megtorlás elkerülése érdekében szükséges, hogy ezek á dolgozók fokozott munkajogi védelemben részesüljenek. A fokozott munkajogi védelem az adott esetben azt jelenti, hogy a hozzájárulást a fegyelmi eljárás megindítása előtt a felettes szakszervezeti szervtől, mint testülettől kellett volna az alperesnek kérnie. A testületnek hozzájárulásáról pedig írásban kellett volna az alperest értesítenie. A hozzájárulásnak egyértelműnek kell lennie, tehát a „tudomásul vétel" vagy „az észrevételt nem tesz" kifejezések a tisztségviselő elleni intézkedések megtételéhez nem elegendőek, és nem helyettesítheti a testület hozzájárulását az szb-titkár ilyen értelmű nyilatkozata. A bíróság tehát akkor járt volna el helyesen, ha megállapítja, hogy a felperest mint döntőbizottsági elnököt munkajogi védelem illeti meg, és mivel a fegyelmi eljárás lefolytatásához az alperes előzetesen nem szerezte be a felettes szakszervezeti szerv írásbeli hozzájárulását, a döntőbizottsági határozatot, illetve az alperes fegyelmi határozatát hatályon kívül helyezi. 4 Ezt a rendelkezést az új Mt. V. 33. § (4) bekezdése tartalmazza. 30