Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

A felmondásnak az Mt. 17. §-a szempontjából történő vizsgálata alap­ján sem lehet annak érvényességére következtetést levonni. A Pedagógu­sok Szakszervezete Városi Bizottságának leveléből ugyanis félreérthetet­lenül kitűnik, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetéséhez — a testület döntése nélkül — csak a városi titkár „járult hozzá" azzal, hogy a legközelebbi testületi ülésen fogja a felperesnek a döntőbizottsági tiszt­sége alól történő felmentését kérni. A jogszabály a munkáltató meghatározott magatartásához nem hozzájá­rulást, tehát utólagos állásfoglalást, hanem egyetértést kíván. Az egyetér­tés joga pedig — fogalmilag — csak a kérdéses intézkedés megtételét meg­előzően vagy legkésőbb azzal egyidőben gyakorolható. Ezt az álláspontot egyébként nemcsak a rendelkezés nyelvtani értelme, de a jogszabály cél­jának és rendeltetésének elemzése is alátámasztja. A szóban levő rendel­kezés ugyanis annak biztosítását szolgálja, hogy a szakszervezetnek előze­tesen és kellő időben legyen módja intézkedni a tisztségviselők jogos ér­dekeinek védelmében. Az Mt. 16. §-a a közvetlen felsőbb szakszervezet szervének egyetérté­sét írja elő. A Szakszervezetek Országos Tanácsa az Mt. 16. §-ában emlí­tett közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv meghatározására tette közzé út­mutatóját (Munkaügyi Közlöny 1980. évi 13. szám). Ennek 1. pontja sze­rint a vállalati munkaügyi döntőbizottságok vezetői és tagjai esetében az iparági, ágazati szakszervezetek megyei, budapesti bizottságai illetékesek állást foglalni az Mt. 16. §-ában felsorolt kérdésekben. A Pedagógusok Szakszervezete Városi Bizottsága tehát nem volt jogosult a felperes mun­kaviszonyának felmondása tárgyában állást foglalni. Annak sincs jelentősége a jogvita elbírálása szempontjából, hogy a fel­peres szakszervezeti tag volt-e, mert mint döntőbizottsági elnököt a tör­vény erejénél fogva illeti meg a védelem. Minthogy a felmondás a kifejtettek alapján nem felelt meg a jogsza­bály által támasztott követelményeknek, ezért a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a munkaügyi döntő­bizottság határozatát megváltoztatta és a felmondást hatálytalanította. (M. törv. II. 10 046/1983. sz., BH 1983/8. szám 336.) 17. Ha a munkáltatónál szervezett munkaverseny-bizottság olyan tár­sadalmi munkabizottságként működik, amelynek vezetője és tagjai válasz­tás útján nyerték el tisztségüket, e tisztségviselőket a szakszervezet vá­lasztott tisztségviselőjének járó munkajogi védelem illeti meg [Mt. 16. §, Mt. V. 4. §, SZOT Titkársága Útmutatója (MK. 1980. 13.)]. A felperes magasabb vezető állású dolgozóként állt az alperes alkalma­zásában. Az alperes fegyelmi eljárást indított ellene, és elbocsátás fegyel­mi büntetéssel sújtotta. A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében kérte a fegyelmi határozat hatálytalanítását. Ebben arra hivatkozott, hogy mint szakszervezeti tisztségviselőt az Mt. 16. §-ában és az Mt. V. 4. §-ában meg­határozott védettség illeti meg, ennek ellenére a fegyelmi jogkör gyakorló­ja nem szerezte be a felsőbb szakszervezeti szervnek a fegyelmi eljárás megindításához szükséges előzetes egyetértését. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével hatályon kívül helyezte az al­peres által hozott fegyelmi határozatot. 28

Next

/
Thumbnails
Contents